Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Kőkemény halálosztó a hátad mögött - Terminátor

2011.11.29

 

terminator-logo.jpg

 

Terminátor

The Terminator

színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 108 perc, 1984 (18)

rendező: James Cameron
forgatókönyvíró: James Cameron, Gale Anne Hurd
zeneszerző: Brad Fiedel
operatőr: Adam Greenberg
díszlettervező: George Costello
jelmeztervező: Hilary Wright
producer: Gale Anne Hurd
executive producer: John Daly, Derek Gibson

szereplő(k):
Arnold Schwarzenegger (Terminátor)
Michael Biehn (Kyle Reese)
Linda Hamilton (Sarah Connor)
Lance Henriksen (Vukovich nyomozó)
Paul Winfield (Traxler hadnagy)
Rick Rossovich (Matt)

IMDb 8.1

PORT.hu 9.4

Rotten Tomatoes 100% | 81%

Kritikus Tömeg 4.10

Androméda SFP 98%

theterminator1984720pma.png

2029: a mindentudó Skynet computer az emberi ellenállás utolsó bázisait akarja megtörni, miután szinte az egész emberiséget felszámolta. Skynet megtalálta a módját, hogy néhány harcosát, a tökéletes cyborgokat, azaz a Terminátorokat visszaküldje az időben, hogy megváltoztassa a történelem menetét. A történet arról a Terminátorról (Arnold Schwarzenegger) szól, akinek missziója a lázadók vezérének az anyját megölni 1984-ben, még fia születése előtt. Az ellenállók is visszaküldik az időben saját harcosukat, Kyle Reese-t (Michael Biehn), hogy védje meg az anyát, Sarah Connort (Linda Hamilton). A két fémakarat kegyetlenül összecsap.

Elemzés:

A Terminátor-kultusz a nyolcvanas évek derekán, váratlanul robogott be hozzánk motoron, bőrdzsekiben és shotgun-nal, hogy aztán minden egyes montázsa örökre beleégesse magát a tudatunkba, és nyilvánvalóvá tegye: új trónkövetelő nyomakodik előre a science-fiction áradatában. Az azóta a rendezők Olümposzára lépett James Cameron úr ezzel az emblematikus alkotásával figyelmeztetett bennünket legelőször, hogy milyen lehetséges jövő felé haladhatunk. A mozi pedig jött, és sokkolt. Döbbenetet okozott. Nemcsak akkor érezted magad kényelmetlenül, ha belenéztél a Terminátor tökéletesen rezzenéstelen faarcába, vagy egyenesen fegyverének olajozott fémcsövébe, hanem akkor is, amikor beláttad: a film alternatívát mutatott fel a jövőt illetően: modern és felgyorsult globális világunk vesztét jósolta. Eljátszott a nem is olyan lehetetlen gondolattal: mi lenne, ha a robotok, akikbe mi leheltünk életet fáradságos munkával, egy nap öntudatra ébrednének, pusztító háborút produkálnának, és kiirtanák az emberi fajt? Eszerint bizarr sors vár az emberiségre; a Terminátorban ugyanis saját "műveink" igáznak le bennünket, és taszítják nyomorúságba szeretett civilizációnkat.

Sarah Connor (Linda Hamilton) jelenünkben élő, egyszerű pincérlány, aki hamarosan akarata ellenére a történelem fordulópontjának része lesz. A távoli jövőben ugyanis már reménytelen csata dúl a hatalomra törő robotok és az utolsó emberi ellenállók között. Ebből az időszakból kerül át Reese őrmester (Michael Biehn) Sarah korába, hogy megvédelmezze a lányt, aki egyszer majd megszüli a gépek elleni lázongók tehetséges hadvezérét, John Connort. Persze a gépek is útjára indítanak egy időutazót (Arnold Schwarzenegger), aki maga is robot, csupán a megtévesztés kedvéért emberi külsőben, hogy nehezebb legyen kiszúrni. Reese sürgősen megpróbál a mit sem sejtő Sarah közelébe férkőzni, felfedni előtte a sanyarú jövő szörnyű igazságát, megmenteni az érzelemmentes ölőgépezet karmaiból, mielőtt még túl késő lenne, és -bár ez lehetetlen- valamilyen módon megfordítani a történelem menetét; kiegyenlíteni a küzdelmet, amely a lehetséges jövőben számunkra már elveszett. Ember és gép viadala viszonylag békés jelenünkben fog eldőlni. A találkozást csak egyikük élheti túl.

sarahconnor-t1.jpg


Az első rész az azóta trilógiává bővült legenda legnyomasztóbb darabja; szinte horrorisztikus szférába lép. Cameron mindig is jelesre vizsgázik atmoszférateremtésből, most sem tesz másképp: a légkör egyszerre vonzó és meghökkentő. Nagyrészt ez annak is köszönhető, hogy negatív hőse "embernek látszó tárgy", hogy céltudatos és soha le nem álló gyilkoló-gépezet, aki semmiféle érzelmet nem táplál, nem érez szánalmat, könyörületet balsorsú áldozatai iránt. Ez az érzelmi közömbösség, ez a természetfeletti brutalitás és ez a kiapadhatatlan ölőszenvedély teszi igazán borzasztóvá és rettenetessé a Terminátor figuráját. Nem attól riadunk meg, amikor könyörtelenül lemészárol egy csapat lézengő fiatalt a Los Angeles-i éjszakában, hanem attól, AHOGYAN teszi. Félelmet nem ismerő, elvetemült arca felállítja a szőrt a hátunkon, a lehetőség, hogy mi történne, ha mi hasonlóképpen egy érzelmileg immúnis, tökéletesen kérlelhetetlen, sosem kegyelmező őrülttel kerülnénk szembe. A néző néha óhatatlanul is beleélni magát ebbe, de ennek a gondolatsornak a végén mindig elborzad egy kicsit. Megrettenünk ettől a figurától, épp az, hogy nem ismer lehetetlent, az emeli a legemlékezetesebb filmgonoszok táborába. Mert amikor belép egy tömött szórakozóhelyre, és öldöklésbe kezd, amikor merő passzióból lemészárol egy egész rendőrőrsöt, akkor azért belátjuk: ez nem ismer korlátokat. Épp az teszi őrületesen rettenetessé, hogy míg egy hús-vér ember -már ha feltételezzük, hogy normális- sosem vonulna hadba egy szál puskával egy sereg rendőr ellen, sosem merne nyíltan harcolni létszámfölényben lévő ellenség ellen, addig ő ezt gond nélkül, és ami a legfontosabb, bármiféle érzelmi telítettség nélkül megteszi. Bár bizarr, de ez a figura "varázsa." Mellette a hétköznapi életet élő pincérlány és a bátor megmentője csupán másodhegedűsek, ő a fő sztár. Az apokaliptikus hangulatot nagyban erősíti a fények hatása a filmben. Figyeljük csak meg, alig látunk nappal játszódó jelenetet, a cselekménysor oroszlánrésze éjjel játszódik. Éjjel, amikor minden állatfajta előmászik -amikor még az sem lehetetlen, hogy egy ilyen gyilkológép a nyomodba eredjen. A hajsza sosem folyik nappal; a Terminátor mintegy a sötétség szimbóluma; csak az este eljövetelével tud igazán akcióba lendülni, csak ekkor tud igazán az őrületbe kergetni minket. Lerágjuk mind a tíz körmünket, amikor üldözi a két pozitív hőst, és csak karnyújtásnyira van attól, hogy lenyúljon a torkukon, és kiszedje még dobogó szívüket -és ez az érzés csontig hatol, nem vitás. Az akciójelenetek remekül megkomponáltak, a feszültséget mint már mondtam, az éles helyzetek táplálják leginkább -amikor a gép szörnyen közel van célja eléréséhez -és tudjuk, akkor mi történne. Cameron néha lehetetlen helyzetekbe taszítja a jó ügy harcosait, néha tényleg úgy tűnik, hogy a gép martalékaivá válnak, de végül a legkilátástalanabb szituációkból is kiverekedik magukat. Az egyenlőtlen és kilátástalannak látszó ember-gép harc rengeteg izgalom forrása, és ezek a szcénák adják filmünk sava-borsát. Sérthetetlen fém és halandó ember még sosem vívott egymással ilyen látványos, a végletekig felfokozott, a feszültségtől szinte szétrobbanó, heroikus párbajt.

7onh75kz1b420k2rak8p.jpg


A Terminátor indította el a mára kaliforniai kormányzóvá előlépett Schwarzenegger hollywoodi pályafutását. Ez persze nem egy olyan szerep, amit készséggel díjaznak az Oscaron, de bármily különös, ehhez is kell egyfajta színészi tehetség. Ha belegondolunk, nem is olyan egyszerű előadni a megingathatatlan fémtömeget, akit emberi szóval képtelenség befolyásolni. Schwarzenegger e szempontból minőségi munkát végzett: "játéka" teszi igazán letisztulttá, tökéletessé ezt az emlékezetes karaktert, aki mára beszivárgott a nagy filmtörténeti ikonok közé, mára nevét aranybetűkkel írják a mozizás nagykönyvében. Cameron teremtménye egy etalon, aki itt indult világhódító útjára. Michael Biehn és Linda Hamilton, a két nem túlságosan híres színész puritán rutinalakítást nyújt, nem is próbálják fokozni a filmben megbúvó drámaiságot, a halál árnyékában szövődő szerelmi viszonyuk és melankolikus elválásuk nem töltődik meg különösebb érzelmekkel, a film kettejük tragédiáját az akció-műfaj sablonosságával kezeli. Persze ez elsősorban egy lebilincselő akciófilm, és nem érzelmileg túlhevített romantikus tragédia, ám ezt a szálat csöppet kidolgozatlannak érzem.

Fogyasztói társadalmunk a vesztébe rohan. A Terminátor elévülhetetlen üzenete hatványozottan aktuális a bombamerényletek, az iraki háború, a felbolydult globális világ korában. Most még elképzelhetetlennek tűnhet, de a technika fejlődésével egyáltalán nem lesz lehetetlen, hogy saját tudattal rendelkező gépeink töröljenek el minket a föld színéről. Talán bölcsen tennénk, ha elgondolkoznánk ezen, és itt kezdődne a film tulajdonképpeni sikere...

 

the-terminator-terminator-9844487-1600-1200.jpg


 

 Terminátor (1984)

Terminátor II. - Az ítélet napja (1991)

Terminátor III. - A gépek lázadása (2003)

Terminátor: Megváltás (2009)