Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Egy sejtelmes monolit a hideg űrben - 2001: Űrodüsszeia

2011.12.01

 2001-a-space-odyssey.jpg

2001: Űrodüsszeia

 

2001: A Space Odyssey

színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi, 141 perc, 1968  (12)

rendező: Stanley Kubrick
forgatókönyvíró: Stanley Kubrick, Arthur C. Clarke
operatőr: Geoffrey Unsworth
zene: Ligeti György
producer: Stanley Kubrick
látványtervező: Harry Lange, Ernest Archer, Anthony Masters
vágó: Ray Lovejoy

szereplő(k):
Keir Dullea (Dr. David "Dave" Bowman)
Gary Lockwood (Dr. Frank Poole)
Leonard Rossiter (Smyslov)
William Sylvester (Dr. Heywood R. Floyd)
Margaret Tyzack (Elena)
Sean Sullivan (Dr. Bill Michaels)
Robert Beatty (Dr. Halvorsen)
Douglas Rain (HAL 9000 hangja)
Daniel Richter (Moon-Watcher)

IMDb 8.4

PORT.hu 8.3

Rotten Tomatoes 96% | 86%

Kritikus Tömeg 4.25

Androméda SFP 100%

2001_a_space_odyssey_1.jpg

Időn és téren átívelő történet az emberiség eredetéről és jövőjéről, az idegen értelemmel való első találkozásról és a világűr kapujának kitárulásáról. Valamikor a múltban, az emberiség hajnalán különös, fekete monolit jelent meg a majomemberek előtt, s új útra terelte a történelmet. Amerikai kutatók egy hasonló oszlopra bukkannak a Holdon, mely rejtélyes rádiójelet sugároz a Jupiter felé. Űrexpedíció indul útnak, hogy megvizsgálja, vajon kinek szólhatott az üzenet. Ám a hosszú repülés alatt a fedélzeti komputer meghibásodik, s ez a legénység életébe kerül. Az egyetlen túlélő a visszatérés reménye nélkül mégis megpróbálja teljesíteni a küldetést.

 

2001baby.jpg

Kötelességem lenne olyan ismertetőt írni erről a filmről, amely kiemelkedne eddigi írásaim közül, meg kellene tennem, de nem könnyű róla írnom, beszélnem. Az kétség kívüli, hogy Stanley Kubrick az egyik legegyedibb, legeredetibb rendező a filmtörténelemben, kevesen vannak akik az ő képei közelébe értek, valamint a párbeszédei soha nem tartalmaznak üresjáratokat. Megannyi klasszikust készített el (pl. A dicsöség ösvényei, Dr. Strangelove, Mechanikus narancs, Barry Lyndon), mint ahogy a 2001: Űrodüsszeia is az. Munkásságáért csupán 1 Oscar díjat kapott, azt is ennek a filmnek a vizuális effektusaiért. Az Akadémiára nézve (Academy Awards) ez kíméletesen fogalmazva is szégyen. Minden egyes filmje után a képek az agyunkban égnek, és valószínűleg örökre velünk is maradnak. Hihetetlen meddig tudta fokozni a félelemkeltést a Ragyogásban, hogyan mutatta be az emberi lélek szenvedését a Mechanikus narancs-ban, vagy a háború poklát az Acéllövedék-ben. Egytől egyig filmtörténeti klasszikus mind, de az, amit a 2001: Űrodüsszeia-ban létrehozott az már ezen is túl van. Ez már több, mint filmtörténeti remek, valami olyasmi, amit valószínűleg csak egyszer tapasztalhatunk meg a vásznon.

A hatás, a megjelenítés páratlan, magával ragadja az embert, a világűrben érzed magad, segít kicsit megmutatni azt, hogy mik is vagyunk és hogy hol is vagyunk. Egy parányi kis porszem, annyi sem, ebben a hatalmas végtelenben, amiben olyan dolgok történnek, amiket saját szemünkkel talán sohasem fogunk közelről látni. A "Jupiter és túl a végtelenen" fejezet a film végén olyan finálé, ami feldolgozásához az emberi agy kevés. Elég furcsa és különleges ezt egy ember által készített műről leírni, pedig ez az igazság. Miket lehetne azokra a képekre mondani, most őszintén? Egy utazásban van részünk, melyet a filmbeli föszereplő sem tud feldolgozni... Az Űrödüsszeia-t nézve minden más alkotás eltörpül kicsit a szemünkben, nem is lehet semmivel összehasonlítani. Rengeteg üzenet van a filmben, rengeteg kis kapu, de persze azért könnyebb követni, mint egy David Lynch alkotást. Valami olyasmit éreztet, ami kimondhatatlan, leírhatatlan. Gondolj csak a pillanatra, amikor az égboltra nézel, és elgondolkodsz miért is vagy itt. Hogy mi is az a világmindenség...

wallpaper-177298.jpg


Nézzük eme film rövid tartalmát, ami ennyire a hatása alá kerített: Az elsö képsorok az "Emberiség hajnalán" (Dawn of Man) játszódnak, a Földön állatok élnek még. Majmok, tigrisek, stb. De már itt látható az emberiség képe, az, ahogyan a majmok viselkednek például. Külön falkájuk van, küzdenek az életben maradásért. Azonban tökéletesen kirajzolható a mai emberek képe, az, amikor elesett társukat cserben hagyják, a félelem, az ismeretlen felfedezése...
Egy reggelen egy monolit jelenik meg az egyik barlang elött, a majmok nem is tudják mi az, csak áll ott, tökéletes formában, melyen látszik, hogy nem földi lény készítette. Fordulópont ez, de nem értjük tulajdonképpen milyen is. A majom ezután megtanul az életben maradásért küzdeni, fegyvert képes létrehozni. Megindul az a folyamat, amiből végül mi leszünk. A képek valami hihetetlenek, fantasztikusan mutatja be Kubrick ezt a korszakot, mintha nem is film lenne, hanem egy álom, vagy egy időutazás. Csodálatos, hiszen már a Földön játszódó jelenetekkel képes volt eme különleges hangulatteremtésre.
A következő rész évmilliókkal későbbre visz minket, már az űrben vagyunk, egy koponya- alakú űrhajó tart a Föld körül keringő űrbázis felé. Emberek életét láthatjuk a hajón, hogyan is élnek itt a világűrben, amikor nincs a lábuk alatt a föld, és ki vannak szolgáltatva az ismeretlenség erőinek. Ezért minden egyes jelenet különleges, élmény látni, hiszen nekünk mindez olyan idegen... Ez a film viszont képes megláttatni velünk különböző dolgokat, egyrészről tudja éreztetni a távolságot, hogy mi is az az igazi messzeség, sötétség, másrészt magát az embert kicsínyiti le egyre inkább. Röviden szólva megmutatja, hogy nincs jelentőségünk, nem vagyunk fontosak.
A hajón tudósok és pilóták utaznak. Pár hét elteltével a Hold-on találnak valamit, amit senki nem tud hol, mikor készült. Egy monolit. Egy fekete, tökéletes hasáb, ami a földönkívüli élet bizonyítéka. A hasáb titokzatos jeleket sugároz a Jupiter irányába. Ekkor kezdődik meg az újabb ismeretlen kutatása.

 2001-a-space-odyssey-6-1024.jpg


Az új küldetést kapott hajót egy ultra-modern számítógép irányít, HAL-ra keresztelték. A mesterséges intelligenciát már hihetetlen mértékben kifejlesztették, tökéletesen irányít mindent, de ezenkívül gondolkodik, és érzések kifejezésére is képes. Hogy ez utóbbinak mennyi a valóságértéke azt senki nem tudja, de elképzelhető, hogy már több, mint gép. És az emberiség számára ez is egyfajta fordulópont, hiszen valami olyasmit hoztak létre, amelynek elméletileg nincs lelke, de mégis úgy gondolkodik, viselkedik, mint az ember. Erre pedig egyszerű szavakat nem igen lehet találni. Később meghibásodásra hívja fel a figyelmet HAL. Mint később kiderül, a számítógép tévedett. Ha pedig HAL képes volt erre, akkor már nincsenek biztonságban a hibernált emberek sem, akiknek életfunkcióit is ő kezeli, sőt, ezek után semmi sem bízható rá, mert a felfedezések hihetetlenül fontosak. Megpróbálják tehát kikapcsolni HAL-t, de öntudatára ébred. Megpróbálja megakadályozni, és ekkor válik biztossá, hogy a 9000-es széria számítógépe már több mint gép. Már több processzornál, memóriánál, egyébnél. Neki már agya van. Az egyik pilóta megbirkózik a feladattal, és ezután következik a fináló, a "Jupiter és túl a végtelenen" fejezet.
Ha annyit írok, hogy az ember a harmadik, és talán egyben utolsó monolithoz ér el, akkor remélem tudom éreztetni a feszültséget. Csakhogy ennek feldolgozására emberi agy már nem képes. Csak egy olyan szemet látunk, ami valami olyasmi képeket látott, amit sohasem szabadott volna. Megöregedve, a halálos ágyon fekve látja az ember az utolsó monolitot, aminek eredetét nem ismerjük, viszont hatását érezzük.

hotel-monolith.jpg


Tulajdonképpen a film egy része megmagyarázhatatlan. De éppen erre akar rávilágítani, megértetni, hogy az ember hiába akar mindent magáénak (űrutazás, mesterséges intelligencia), a végtelent akkor sem fogja megérteni. Az út önmagunk elpusztításához vezet, tehát az Emberiség hajnálától az Emberiség bukásához jutunk el.

A 2001: Űrodüsszeia felejthetetlen alkotás, számomra a filmtörténet legnagyobb műve. Bár ezek a szavak nem képesek visszaadni azt, ami ebben a filmben rejlik. Ez egy utazás évmilliókon át, melyben benne van a végtelenség bemutatása, bárki bármit is ért ez alatt. Azok az események, amik az űrben játszódnak, egy bolygó felfedezése, melynek nincs szilárd talaja, elveszve a végtelenben, túl tér és idő határán... Olyan hatása van a filmnek, ami álmokkal említhetö egy lapon. Stanley Kubrick legjobb és legnagyobb hatású filmje ez szerintem, mely hihetetlen sokat adott nekem. Leírhatatlan, megmagyarázhatatlan, mégis fantasztikus és nagyon élvezetes. Kemény meló feldolgozni, talán nem is lehet, de most gondoljunk csak bele: van értelme a végtelent feszegetni? Tényleg képesek lehetnénk rá? Nem hiszem. Nincs számjegy, amely hűen tükrözné az értékeit. A legmagasabb értékelés is kevés ahhoz képest, amennyi ebben a filmben van. Minden gondolkodó embernek ajánlom, hiszen ez a mű maga a végtelenség kifejezése.

 

2001-a-space-odyssey-5-1024.jpg

2001-a-space-odyssey-8-1024.jpg

2001-a-space-odyssey-movie-poster.jpg

raw.jpeg