Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Riválisok - A tökéletes trükk

2011.08.30

A tökéletes trükk

The Prestige

színes, magyarul beszélő, amerikai-angol filmdráma, 130 perc, 2006

rendező: Christopher Nolan
forgatókönyvíró: Christopher Nolan, Jonathan Nolan
zeneszerző: David Julyan
operatőr: Wally Pfister
producer: Christopher Nolan, Aaron Ryder, Emma Thomas
vágó: Lee Smith
 

Scarlett Johannson


szereplő(k):
Hugh Jackman (Robert Angier)
Christian Bale (Alfred Borden)
Michael Caine (Cutter)
Piper Perabo (Julia Angier)
Scarlett Johansson (Olivia Wenscombe)  - a képen  
David Bowie (Nikola Tesla)
Andy Serkis (Alley)
Rebecca Hall (Sarah Borden)

 

 

Elszomorítóan régen gondoltam arra a közönségre, amely 1895 végén először láthatta a Lumiére fivérek egybeállításos kísérletét, A vonat érkezését (bizonyára mindenki ismeri a történetet: olyan döbbenetes hatást keltett a nézőknek szemből érkező szerelvény látványa, hogy a széksorok között kisebb pánik tört ki, állítólag néhányan még a menekülést is fontolóra vették), és most nem tudok eléggé hálás lenni, mert ismét eszembe jutott, milyen érzés lehetett az a néhány másodperc, amíg az a maroknyi ember elhitte, hogy a lehetetlen valósággá vált: a falra feszített vászonból tényleg kirobogott egy vonat.
 

 

the_prestige111.jpg


E pillanat megteremtőinek elődeiről mesél Christopher Nolan (Memento, Álmatlanság, Batman: Kezdődik!) lenyűgöző új filmje. A mozi születésének környékén járunk, a technikai forradalom egyre erőteljesebben toporog a következő század küszöbén: nincs sok hátra a "hagyományos" eszközökkel szórakoztató vándorművészek egyeduralmából. A cilinderből kihúzott nyuszi, a kalitkából eltűnt kanári már kevés a halhatatlansághoz. Friss attrakciók kellenek, mégpedig olyanok, amelyek elhitetik az ámuldozó néppel: a legnagyobb illuzionista bármikor képes versenyre kelni Istennel. Márpedig Robert Angier (Hugh Jackman) és Alfred Borden (Christian Bale) nem az a beletörődős fajta. Nem azért tanultak, nem azért hallgatták évekig mentoruk, Cutter (Michael Caine) tanácsait, hogy aztán eltűnjenek mesterségük történelmének süllyesztőjében. Ezért hát naphosszat gyakorolnak, folyamatosan kísérleteznek, minden fogást kitanulnak - és olykor az eredmény érdekében a lehető legtovább feszítik a húrt. Ám a szenvedélyes gőgösséggel párosuló vakmerőségnek meg kell fizetni az árát. Egy közös előadásuk alatt tragikus baleset történik: a körülmények zavarosak, a következmények kiszámíthatatlanok. Angier és Borden egymást ösztönző barátokból kegyetlen ellenségekké lesznek, az egészséges rivalizálás brutális versengéssé fajul, a résztvevőket pedig egyetlen rögeszme vezérli: megalkotni az utánozhatatlanul hibátlan trükköt. A párviadal közepette egymás próbálkozásait egyre brutálisabb tréfákkal szabotálják; ha egyikük fellép valahol, ott nagy valószínűséggel a sorok között lapít a másik, várva a megfelelő alkalomra, hogy közbeléphessen - a gyűlölt kolléga pedig megszégyenüljön. De meddig lehet ezt folytatni? A gyilkosságig? Vagy még annál is tovább?
 

the-prestige-04.jpg


A tökéletes trükk sztorija korunk egyik dramaturgiai divatjának megfelelően ide-oda ugrál az időben, apró darabkákból építkezik, és nem kevés betöltetlen hézagot hagy maga után - így kínálva hellyel ellustult fantáziánkat. Tehát jól tesszük, ha nagyon figyelünk (a narrátor is figyelmeztet erre néhányszor), ám higgyék el, nem lesz nehéz. Nolan profi és tisztességes produkciója betartja ígéreteit, bizarr - helyenként már-már horrorisztikus - fordulatokra épített, míves forgatókönyve nagyszerűen működik, színészvezetése elegáns és következetes (tanítani fogják, ide a rozsdás szeget), mesélőkedve pedig akkora, hogy baktériumként kéne tenyészteni. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy Nolan forradalmár lenne - kipróbált mozdulatokkal abrakadabrázik, közben meg nyilván a betevőért hajt ő is, elvégre a biznisz az biznisz -, ám úgy teszi a dolgát, hogy az összes résztvevő élvezze a munkát. Valószínűleg a stáb összes tagja hálás volt a kosztümös melóért (Wally Pfister kreatív, de koránt sem tolakodó operatőri munkája nagyszerűen szolgálja a történet karcos misztikáját és a kiváló színészeket: az említett urakon kívül a hölgyek is nagyszerűek, annak ellenére, hogy Scarlett Johannson, Piper Perabo és Rebecca Hall csak mellékszerepben asszisztálhat); no és nyilván fontos volt az is, hogy amikor végre elérkezik a premier, maga a direktor is nyugodtan belenézhessen elvárásainak tükrébe. (Elvégre életművet épít, amelynek eddigi legfőbb vezérmotívuma a tébollyal kacérkodó, mindent felemésztő megszállottság.)

Mitől lehetünk a legjobban meghatódva? A rémülettel vegyes tisztelettől. Ez a magasan képzett huncut szakember ugyanis tisztában van vele, hogy miért lehet hivatásos szemfényvesztő, miért készíthet filmeket. Sőt nem csak tudja, de ki is mondja: a moziba járók, a tévé előtti díványon kuporgók, az örökké éhesek miatt, akik folyamatosan visszaállnak a sorba egy kis repetáért (és még a súlyos mérgezések után is mindent lenyelnek, csak ne maradjanak éhesek) - vagyis azok lelkesedésének köszönhetően, akik fanatikusan hisznek a pergő képekben. És ahányszor leülnek a vászon elé, annyiszor várják lelkesen a megtisztító hatást. Nolan víziója triviális, Hollywoodtól mégis szokatlan üzenet: Mélyen tisztelt publikum, a bűvész és közönsége összetartozik. Nincs különbség köztünk! Egymást hajszoljuk a blaszfémiába, együtt másoljuk a Teremtést, együtt hamisítjuk meg a fizika törvényeit - hogy aztán más-más szinten, de egyszerre habzsoljuk mutatványunk gyümölcsét. 

 

Kovács Gellért - mozinet.hu

 

the_prestige_poster.jpg