Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Rideg pszichothriller egy sorozatgyilkos és egy nyomozó kapcsolatáról - A bárányok hallgatnak

2011.11.06

  Nos, Clarice, hallgatnak-e már a bárányok? ... Bátorság, Clarice! Ugye értesít majd, ha már nem sírnak a bárányok?

A bárányok hallgatnak

The Silence of the Lambs

színes, magyarul beszélő, amerikai pszichothriller, 118 perc, 1991, kizárólag 18 éven felülieknek ajánlott!

rendező: Jonathan Demmethe-silence-of-the-lambs-original.jpg
író: Thomas Harris
forgatókönyvíró: Ted Tally
zeneszerző: Howard Shore
operatőr: Tak Fujimoto
díszlettervező: Tim Galvin
jelmeztervező: Colleen Atwood
producer: Ronald M. Bozman, Edward Saxon, Kenneth Utt
executive producer: Gary Goetzman
látványtervező: Kristi Zea
vágó: Craig McKay
hang: Tom Fleischman, Christopher Newman

szereplő(k):
Jodie Foster (Clarice Starling)
Sir Anthony Hopkins (Dr. Hannibal Lecter)
Scott Glenn (Jack Crawford)
Anthony Heald (Dr. Frederick Chilton)
Brooke Smith (Catherine Martin)
Lawrence A. Bonney (FBI ügynök)
Kasi Lemmons (Ardelia Mapp)
Lawrence T. Wrentz (Burroughs ügynök)
Ted Levine (Jame 'Buffalo Bill' Gumb)
 

 

silence_of_the_lambs.jpg

 

Dr. Hannibal "a Kannibál" Lecter az Egyesült Államok egyik legveszedelmesebb pszichopata gyilkosa. Szerencsére már hosszú évek óta szigorúan őrzött elmegyógyintézetben ül, de most az FBI-nak hirtelen kell a segítsége. Ugyanis valaki Dr. Lecter módszereit utánozza, és remélik, az őrült orvos segítségükre tud lenni az elkapásában. Az FBI Clarice Starling különleges ügynököt bízza meg, hogy férközzön Dr. Lecter közelébe, és próbálja meg rávenni a segítségre. Ám a dolog nem ilyen egyszerű: Dr. Lecter nem csak őrült, de hihetetlenül intelligens is, így aztán Clarice-nek nincs könnyű dolga. Kettejük kapcsolata hamarosan amolyan oda-vissza pszichoanalízissé válik, melyben mindketten megpróbálják lelkileg legyőzni a másikat. S közben persze megy az idő, a gyilkost is minél hamarabb el kéne kapni, hiszen egy szenátor leányát tartja fogva, és valószínűleg kínozza is. Dr. Lecter segít, de persze ennek feltételei vannak.

Az 1991-es év vitathatatlan kassza- és közönségsikere a Thomas Harris tollából vászonra adaptált A bárányok hallgatnak volt. Amellett, hogy a film költségei hamar megtérültek a mozi pénztáraknál, a következő Oscar-gálán szépen is el hódította a fontosabb kategóriák aranyszobrait, így a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek (Jonathan Demme), a legjobb forgatókönyvírónak (Ted Tally), a legjobb férfi főszereplőnek (Anthony Hopkins), valamint a legjobb női főszereplőnek (Jodie Foster) járó kitüntetést. A közönség és az ítészek egyaránt lelkesedtek érte, a bravúros pszicho-thriller nevét pedig mára aranyozott betűkkel írják a filmtörténet nagy könyvében. A Thomas Harris által szőtt rendkívüli történet, a minőségi színészi munka, a remekbeszabott forgatókönyv, a bravúros rendezés mindenképp műfajának legnagyobbjává emeli ezt a nem mindennapi alkotást.

 

hannibal_lecter.jpg


Különösen kegyetlen sorozatgyilkos (Ted Levine) tartja rettegésben az Egyesült Államok lakosságát. A sajtó csak Buffalo Billnek nevezi az idegent, akinek áldozatai molett fiatal lányok. Bill előbb ártalmatlanítja, majd megnyúzza, végül a vízbe dobja áldozatait. Clarice Starling (Jodie Foster) fiatal és ambiciózus nyomozónő, akinek főnöke, Jack Crawford (Scott Glenn) különösen fontos parancsot ad: a lány feladata az lenne, hogy keresse fel a már régóta rács mögött ülő, "visszavonult" pszichiátert, Dr. Hannibal Lectert (Anthony Hopkins), aki az Iroda nagy segítségére lehet a nyomozásban. A lány számára ez azt jelenti, hogy szembe kell néznie legbelsőbb félelmeivel.. A tapasztalt lélekbúvár Lecter mindenki meglepetésére fölfigyel a lányra, és Clarice a hosszú beszélgetések során rádöbben, hogy Lecter tanácsaiért cserébe fel kell fednie múltjának eltemetett, sötét titkait a férfi előtt. Közben az ámokfutó elrabolja egy befolyásos szenátor egyetlen lányát. Az óra ketyeg...
Az időtálló klasszikus egyik nagy erénye abban rejlik, hogy képes volt feladni a vérben tocsogó snittekben rejlő lehetőségeket. A kiforduló belek, a széttrancsírozott agyvelők helyett a két főhős, Hannibal és Clarice dialógusaival éri el a kívánt borzongatást. Demme nyílegyenesen és következetesen a képünkbe vágja, hogy tulajdonképpen nincs értelme a fékevesztett brutalitás öncélú ábrázolásának -sokkal hatásosabb az, ha a nézőt az hökkenti meg, ami a szereplők lelkében megy végbe. A bárányok hallgatnak védjegye tehát a szó közvetítette félelemkeltés -nézzük csak meg tízszer, hússzor, ahogy a kivételesen intelligens és agyafúrt Lecter kicsikarja Clarice-ből a múltjának nemkívánatos részleteit: kövessük a lány arcán végigfutó félelmet, és vessük egy pillantást a doktor rezzenéstelen tekintetére, majd figyelmesen hallgassuk, ahogy elegáns cinizmussal bírálja, kritizálja az alacsony sorból felemelkedett nyomozónőt. A zseniális őrült csontig hatoló válaszai, maró gúnya, valamint a Starlingon tükröződő félelem sokkal inkább letaglóz, mint néhány erős idegzetűeknek ajánlott mészárlás. Demme ugyanakkor megmutathatta volna azt is, milyen kegyetlenül öldököl Buffalo Bill: ehelyett a sorozatgyilkos bűneseteit tulajdonképpen nem is látjuk, csak a következményeit. Sokkal inkább megrázóak azok a jelenetek, amikor Bill-t láthatjuk az áldozatával, Martin szenátor lányával társalogni: az elborult elme és a megfélemlített kislány párbeszéde bénítja, sokkolja a nézőjét. Demme mindvégig háttérbe szorítja a nyers erőszak ábrázolását, és csak akkor alkalmazza, amikor azt a forgatókönyv megköveteli: ilyen volt például Hannibal Lecter szökése, de ebben a jelenetben is csupán villanásnyi ideig láthatunk vérfoltokat és sikoltozó rendőröket a vásznon. Demme ezzel a bravúros húzásával tulajdonképpen meghirdette az erőszakmentes lélektani filmek programját -ezt a '91-ben elkezdett vonulatot a 90-es évek folyamán még jó néhány alkotás vette mintául. A csavaros történetet emberközpontúvá varázsolja, hogy itt nincsenek idealizált szereplők (Hannibalon kívül): a főhősnő élete sem volt egy leányálom, és annak ellenére, hogy jó képességű diák, viaskodni kényszerül sanyarú múltjával. Lecter legyezgeti is a lány hiúságát, ott ragadja meg, ahol a legjobban fáj neki: a családját, a gyökereit gúnyolja, teszi nevetségessé. De hasonlóan "tökéletlen" alkat az elmegyógyintézet ravasz igazgatója, Chilton is, vagy a gyermekéért aggódó szenátornő: mind gyarló és esendő figurák, a mű egyik szereplőt sem idealizálja; ettől válik életszagúvá és hihetővé az egész.
A színészi alakítások felteszik a pontot az i-re. Bár végső soron nem főszereplő, de a szálakat a cellája mögött is zseniálisan mozgató Lecter hatása a film szinte minden pillanatában érezhető, attól a perctől kezdve, ahogy Jack Crawford az irodában némi viszolygással és távolságtartással kimondja a "Dr. Hannibal Lecter" nevet. Thomas Harris író a fenomén pszichopatába olyan tulajdonságokat képzelt, amik szerencsére egyik valóban létező sorozatgyilkosban sincsenek meg. Lecter egyszerűen túlnő a modern társadalmon: démoni gonoszsága, kíméletlen rosszindulata és óriási intelligenciája kiemeli, elkülöníti világunktól. A különös gasztronómiai ízlésű doktor élvezetét leli az emberi étkekben; megaláztatásnak véli, ha emberhúst fogyaszt. Látogatóit pedig puszta szavaival üldözi el; a Lecter által szóban kifejezett megvetés már-már elviselhetetlen az átlagember számára. Az összetett figura egyszersmind befogadhatatlan a társadalom számára, tulajdonságai tökéletes gonosszá teszik. Demme zseniálisan adoptálta át celluloidra, ami Thomas Harris fejéből pattant ki; de a karaktert Anthony Hopkins utánozhatatlan játéka teszi élvezetessé. Az addig csupán hazájában ismert brit színész egy csapásra nemzetközi sztárrá vált, miután elszórakoztatta a közönséget intelligenciát sugárzó tekintetével, kifejező játékával, és azzal, hogy őrjöngés, nyáladzás, öldöklés nélkül tudott eljátszani egy valóban hátborzongató alakot. Mellette Jodie Foster nyújtotta tudása legjavát, amikor a feltörekvő, ám ártatlan fiatal nyomozólány bőrébe bújt. Demme pedig úgy adoptálta vászonra Harris történetét, hogy azt a saját elképzelései szerint formálta. Természetesen óriási a szerepe Ted Tally zseniális forgatókönyvének is, és nem lehet elsiklani a mindig nagyszerű Howard Shore zenéje mellett sem.

 

large-silence-of-the-lambs6b.jpg


 Jonathan Demme egyszeri és megismételhetetlen kórképe agresszív és egoista világunkról mára igazi klasszikussá nemesedett. Kijelölte az ösvényt számtalan utódnak, és természetesen Hollywood ki is termelt jó néhány hasonló témájú és felépítésű próbálkozást, persze szükségszerűen mindig az eredeti, a legelső a legjobb. Ez A bárányok hallgatnak esetében is érvényes. Olyan művel van dolgunk, ami tizennégy év után is elképesztő népszerűségnek örvend. Eddig három folytatás (Hannibal, A vörös sárkány, Hannibal ébredése) lovagolta meg a mű átütő sikerét.

 

 

the-silence-of-the-lambs-horror-movies-77528_1024_768.jpg

 

silence_of_the_lambs_ver2.jpg