Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Vihar közeleg - A sötét lovag: Felemelkedés

the-dark-knight-rises-batman-bane-standoff1.jpg 

A sötét lovag: Felemelkedés

The Dark Knight Rises

színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 165 perc, 2012 http://media.port.hu/page_elements/nmhh_akk/16_age_icon.png

rendező: Christopher Nolan
író: Christopher Nolan, Bob Kane
forgatókönyvíró: Christopher Nolan, David S. Goyer, Jonathan Nolan
zeneszerző: Hans Zimmer
operatőr: Wally Pfister
producer: Christopher Nolan, Charles Roven, Emma Thomas
vágó: Lee Smith

szereplő(k):
Christian Bale (Bruce Wayne / Batman)
Michael Caine (Alfred)
Anne Hathaway (Selina Kyle / Macskanő)
Tom Hardy (Bane)
Joseph Gordon-Levitt (John Blake)
Gary Oldman (Jim Gordon)
Marion Cotillard (Miranda Tate)
Morgan Freeman (Lucius Fox)
Juno Temple (Holly Robinson)
Liam Neeson (Ra's Al Ghul)

szinkronhang:
Fekete Ernő (Bruce Wayne / Batman magyar hangja)
Fülöp Zsigmond (Alfred magyar hangja)
Bogdányi Titanilla (Selina Kyle / Macskanő magyar hangja)
László Zsolt (Bane magyar hangja)
Csőre Gábor (John Blake magyar hangja)
Epres Attila (Jim Gordon magyar hangja)
Györgyi Anna (Miranda Tate magyar hangja)

 

the-dark-knight-rises-catwoman0.jpg

IMDb 8.8

PORT.hu 8.8

RottenTomatoes 87% | 92%

Kritikus Tömeg 4.12

Androméda SFP 100%

Leírás:

Nyolc évvel azután, hogy Batman magára vállalta Kétarc bűneit, egy új terroristavezér veszi át az irányítást Gotham felett. A sötét lovag ismét felbukkan, hogy megvédje a várost, ami ellenségének nyilvánította.

the-dark-knight-rises-catwoman.jpg

Elemzések:

PORT.hu elemzése - Férfimunka

Elmarad a meglepetés: Christopher Nolan Batman-trilógiájának záródarabja épp olyan brilliáns, mint amilyennek mindenki várta.

Fix 1-es

A sötét lovag – Felemelkedés könnyen nevezhető a mozi FC Barcelonájának, hiszen minden szereplője bizonyította a korábbi években, hogy önmaga posztján simán csak zseniális, de így ebben az összeállításban a csapat tulajdonképpen verhetetlen. (Nagyvonalúan tekintsünk el a ténytől, hogy per pillanat a Barcát épp letaszították a trónjáról.) A sportpályákkal ellentétben viszont a moziban nem hátrány, ha nagy valószínűséggel sejtjük a végeredményt, amihez esetünkben ritkán látható, szemet gyönyörködtető játék is társul. Unalmas akkor volna, ha a minden idők legnagyobb volumenű, legnagyobb előzetes várakozással sújtott képregénymozija kiszámítható volna. S bár a film valóban ott mozdul ki kissé az áhitat tengelyéből, ahol a hollywodi normáknak nyal alá, soha rosszabb szuperhős mozival ne legyen dolgunk. (Eztán csak olyannal lesz.)

Mellőzném a szentlélekjárta rajongók extatikus gondolatait, mégha végigülve ezt a csaknem háromórás vegytiszta filmélményt, valóban örömmel állapítom is meg, hogy Isten valami ilyesmiért adta nekünk a mozit. És küldte mellé Christopher Nolant. Legutóbb talán az Eredetnél gondoltam azt, hogy a nosztalgiázással vértfertőző kapcsolatot ápoló sznobizmust kihajítva az ablakon észre kellene vennünk, amikor a szemünk láttára íródik a történelem, amikor megszületnek azok a filmek, amelyeket épp úgy fognak emlegetni évtizedek múlva, ahogy mi tesszük ma mondjuk a Casablancával, vagy Csillagok háborújával. Hogy azt a filmet is Nolan hozta el nekünk, az nem az én rajongói hozzáállásommal áll összefüggésben, hanem azzal, hogy ez az ember annyira tehetséges, elszánt és munkabíró, hogy tényleg csak a múzeumban találni párját – ott is csak, ha mindenáron kötjük az ebet a "régen jobb volt" zászlaját lebegtető karóhoz. Minél volt jobb? Ennél a mozinál? Aligha…

the-dark-knight-rises-bane-propaganda-movie-banner.jpg


Sötét, mint a valóság

Ha majd valaki filmszakon vizsgázni fog Nolan Batman-interpretációjából, minden valószínűség szerint a komor szó már az első mondatában el fog hangozni, hiszen leginkább ezt emlegettük az elmúlt években, mint a korábbiaktól elütő hangulati elemet. (Bár így belegondolva, Burton Batman visszatérje sem volt egy mézeskalácsház.) A másik a realisztikus. Erre most nem térnék ki bővebben, sokat elemeztük, hogy kifejezetten ebbe az irányba mentek el sokan az utóbbi időkben, ímmel-ámmal igaz ez a Pókemberre is (bár szerintem nem sikerült neki) és sejthető, hogy a 2013-ban újra szárnyaló Superman is igyekszik hihetőnek tűnni. A sötét lovag – Felemelkedés alatt kérem szépen lehet félni. Megvannak a keretei, akkor is ha két lábbal a földön járunk. Sőt akkor van csak meg igazán. A főgonosz anarchista Bale-nek olyan nagyjelenet írtak, ami ijesztően hajaz történelmi eseményekre. Sok van, mi a filmben csodálatos, engem valahogy ez fogott meg leginkább. Ahogy ez a fickó betör a tőzsdére, ahogy azt ígéri a népnek, hogy elveszi a gazdagoktól a meg nem érdemelt kiváltságokat és az egyszerű embereket teszi meg gazdának. A nincstelenek dühére épít, akiknek elég néhány jól eltalált szólam logika helyett és már épülnek is barikádok, alakulnak a rögtön ítélő bíróságok. Tiszta kommunista puccs. Aminek a nyomában persze úgyis csak kontrolálatlan pusztítás marad. És a legijesztőbb, hogy akár még hinnénk is neki egy-egy elkeseredett pillanatunkban. Ahogy Joker is szimpatikus volt, kicsit. Képzeljük hát el magunkat, amint Batman oszt ki nekünk két sallert, mondván, hülyegyerek, ez nem játék.

Hollywood Rises

Bármennyire is egyetemes jelző az, hogy valami zseniális, A sötét lovag – Felemelkedés is természetszerűen egyfajta "iskolát" vagy inkább úgy mondom, ízlésvilágot képvisel, ilyenformán nyilván nem fair játék összemérni más, visszafogottabb, mondjuk ki, intellektuálisabb műnemekben utazó alkotásokkal. Nolan Hollywood gyermeke, eszköze a kápráztatás, a héroszok mozgatása, az emberfeletti megragadása, a történetmesélés. Amit egyébként hajlamosak vagyunk, és nem véletlenül, alsóbb rendű kategóriaként értékelni, ha sokat jártunk művészmozikba.De most már sokadszorra bizonyossá vált, hogy nagy ritkán felbukkan egy rendező, aki képes igazolni a mellérendelt viszony létjogosultságát. Hogy képes, vagy sikerült is, ezzel bajban vagyok, mert azért ne essünk túlzásokba, nem csinált művészi drámát egy képregényhősből. Nem, ő is két marékkal merít az amerikai popkult rágógumijából, s bár kétségtelenül az eddigi legmesszebbre vitte a néhol még mindig infantilisnek tartott zsánert, egy paraszthajszállal azért elmaradt a Kánaántól. Például isteni lenne, ha nagy felismerések, a felvilágosodást és a történetnek új irányt adó összefüggések felfedései nem egyszerűen abból állnának, hogy egy karakter nemes egyszerűséggel előadja azokat egy monológban (vö. a James Bond-gonoszok bármelyikével), meg valójában nem kell mindenáron rágyúrni a szállóigévé válásra sem, kivált ha olyan 19. századi költői eszközökkel élünk, mint a szív, a lélek és ezek vonzáskörébe tartozó kifejezések semmitmondó kombinációja. Hovatovább ha most leírnánk a cselekmények vonalát, a mi miért történteket egymás után, több helyütt is felhúznánk a szemöldökünk, mégis miért következett egyik a másikból, még ha ezek ott, a zseniálisra koreografált akciók és komoly szándékkal rajzolt karakterek szédítő mámorának közepette nem is szúrtak szemet igazán. Hiszen ugyanakkor ki merné számonkérni a forgatókönyvet alkotóikon, amikor három órát töltöttek meg szinte üresjárat nélkül, döcögésmentes átmentekkel epizódból epizódba, összetett viszonyrendszert festve fel a történések és figurák közé, igazi nagyregényes elbeszélő attitűdöt vállalva fel és játszva végig? Majd az, akinek minden szőlő savanyú, és minden gazda taknyos kölyök. Hiszen régen minden jobb volt. Mi viszont tudjuk, hogy Batmanre ez semmiképp nem lehet igaz, ő most ért a csúcsra.


Kinek ajánljuk?
- Szuperhősfilmek kedvelőinek, képregényrajongóknak, illetve akik látták a trilógia előző darabjait.
- Akik örömmel ülnek végig már-már a történelmi eposzok szintjén nagyívű és sokszereplős elbeszéléseket.
- Akik őszintén imádják a jó értelemben vett hollywoodi káprázatot.

Kinek nem?
- Akiknek az előző két rész sem tetszett vagy nem is látták azokat.
- Akik minimum két liter kólával felszerelkezve ülnek be a moziba és nem bírják ki a játékidőt egy tankkal (kiábrándító, ahogy a film utolsó negyedében megindul a népvándorlás pisilni).
- Aki képtelen komolyan venni főgonoszként egy asztmás futballhuligánt.

9/10

batman-dark-knight-rises.jpg

Kritikus Tömeg - Victor Vance elemzése

Nem tudom pontosan meghatározni, hogy végülis mikor kezdődött a denevérjelmezbe öltözött köpönyegforgató iránti rajongásom, de az biztos, hogy valamikor az óvodában lehetett. Volt egy barátom, akinek mindenféle játékfigurája és képregénye volt (az ő jóvoltából nem csak Batmant, de olyan más hősöket is megismerhettem mint Superman, Pókember, stb.). A többi ment a maga útján. Rajongásomat a rongyosra olvasott füzetek, és a több százszor (méghogy száz? több milliószor!) megnézett videokazetták tükrözték, olyan formában hogy gyakorlatilag ha egy hétköznapi ember otthon varrott denevérgöncöt vett volna magára és felvette volna videóra, még az is tetszett volna. Aztán persze az évek múltán ez a rajongás néha alábbhagyott, néha megnövekedett, de azt bizton állíthatom hogy mindig is hű rajongó vagyok (és leszek) Batmannek. És ha már a filmekről van szó: 2005-ben egy, akkor még mai mércéjéhez mérve kevéssé ismert rendező Christopher Nolan lehelt új életet Batman filmes pályafutásába, új megvilágításba helyezte a hőst, és megtörtént ami véleményem szerint mozivásznon még sosem: végre készült egy olyan Batman-film, ami magáról Batmanről szólt. A további részletekre és a korábbi mozikra most nem térnék ki (talán majd egy külön bejegyzésben), lényeg a lényeg három év múlva elkészült A sötét lovag című folytatás, amely köröket vert elődjére, és szerény véleményem szerint minden idők legjobb képregényfilmje lett. Persze született néhány negatív, vagy pont fordítva, elfogult kritika, sokan felrótták hogy a mozi tulajdonképpeni elismerése, pozitív kritikai megítélése, még ha csak részben is, de Heath Ledger tragikus halálának köszönhető. Való igaz, bevételi szempontból biztos hogy „besegített” a filmnek ez a sajnálatos eset, de A sötét lovag önmagában egy okosan felépített, izgalmas, tartalmas, epikus városi történet volt.

 

batman-superhero-in-the-dark-knight-rises-wallpaper-for-1280x800-widescreen-7-370.jpg



A rá következő négy év azonban kétségek között telt. Tény hogy A sötét lovag olyan magasra tette a lécet, hogy azt megugrani nagyon nehéz, sőt, nyugodtan mondhatjuk hogy lehetetlen. Persze csodák akadnak, és ez Nolan esetében sokan el is várták, elvakult fanjai vagyunk a rendezőúrnak, vagy sem, be kell vallanunk, bizony kevés kreatívabb ember létezik nála a mai direktor generáció élvonalában, és úgy en bloc egész Hollywoodban. Ez a léc ugyanakkor teher is lehet: teher, hisz a benne van a pakliban hogy a várakozásoknak egy adott rendező, és az általa készített folytatás nem tud megfelelni, nem tudd jobb, több, ügyesebb lenni az előző résznél. És Nolan hiába remek rendező, nála is beüthet egy ilyen probléma. Rengeteg kérdés, bizonytalanság merült fel az új epizóddal kapcsolatban, főleg a különböző plakátok, előzetesek, forgatási képek láttán: Vajon Bane jobb, agyafúrtabb, karakteresebb gonosz lesz-e mint Joker? Vajon Anne Hathaway jól fogja-e alakítani a Macskanőt, jó választás volt-e a szerepre, hiszen róla el lehet hinni hogy jó színész, de mégis, talán túl nagy falat lesz neki egy ilyen feladat. És a legvégső kérdés: Vajon méltó, epikus, lenyűgöző, NAGY lezárást kap e a trilógia? Nos, a filmet látva mindenki választ kaphat a kérdéseire. Azonban az már most látszik, hiába vannak többségben a pozitív kritikák a különböző weboldalokon, fórumokon, A sötét lovag: Felemelkedés eléggé megosztotta a közönséget. Mint ahogy a többi néző is, én is választ kaptam a kérdéseimre, azonban szeretném leszögezni, ez az én egyéni, szubjektív véleményem (de létezik egyáltalán igazán objektív vélemény valamely filmmel, könyvvel, vagy zenével kapcsolatban?), nekem csak annyi dolgom volt hogy megnéztem az alkotást, majd levontam a következtetéseket, kialakult az én egyéni véleményem, amit most megosztok veletek, és ettől függetlenül nem szeretnék eltántorítani senkit sem attól hogy megnézze a filmet.

Bár a „kritikám” így is pozitív. Mint ahogy az emberek többsége, én is azt vártam hogy ez a film nagyon, nagyon, nagyon nagy lesz, nagyon epikus, szerteágazó, lenyűgöző, letaglózó, és még az is közte volt hogy felülmúlja az általam nagyon is szeretett második epizódot. Nos, bizonyos szempontból azt kaptam amit vártam, bizonyos szempontból nem. Nem sokszor fordul nálam elő hogy egy mozi megtekintése után nem tudom hová tenni magát a filmet, nem tudom eldönteni rögtön hogy hányasra is értékelném egy képzeletbeli skálán, hol tudnám elhelyezni a saját koordinátarendszeremben. Csak annyit tudok, hogy az ilyen reakciók nálam a kivételes alkotásoknál lépnek működésbe. Ilyen volt anno a Batman: Kezdődik! is, amelyet először, 13 évesen megnézve nem igazán tudtam hová tenni, aztán évekkel később mikor megnéztem újra, meg újra, már beérett és igazi, nagybetűs FILMMÉ vált nálam, megunhatatlan mozivá. A folytatással bár nem így voltam, már nézése közben is egyértelművé vált számomra: ez egy kivételes, nagyon jó film. Aztán mikor megtudtam bizonyos információkat a Felemelkedésről, egyre jobban váltam bizakodóvá, egyre jobban elhittem magamnak hogy ez bizony tényleg hatalmas lesz, csalódásra semmi esély. És igaz ami igaz a végén tényleg nem csalódtam. Már az első két epizód között is éles váltás volt, mind hangulatában, mind a város képében. A Kezdődik! sárgás, szépiás világa, képregényhűbb Gothamje még Tim Burton első két filmjét, és Frank Miller képregényeinek hangulatát idézte, majd A sötét lovagban kaptunk egy sokkal realisztikusabb várost, szereplőket és cselekményt, egy igazi városi történetet, olyat mint a Szemtől szemben, csak épp Batman-köntösben, de semmiképp sem gyengébben.

 

thedarkknightrises_teaserposter_600x887.jpg



A Felemelkedés és A sötét lovag között pedig sokkal élesebb váltás van, mint az első két rész között. Gotham persze most is Gotham, realista, valódi betondzsungel, mégis más: a levegőből készült felvételeken, vagy épp az utcai részeken olyan érzésünk van mintha New Yorkban, vagy valamelyik nagy amerikai városban járnánk (voltaképp ott is járunk, hiszen a forgatás nagyrészt ezekben a városokban zajlott). Mégis, az az érzésünk, túl hosszú volt az a 8 év amely a történetben eltelt. A városban sikerült felszámolni a szervezett bűnözést, Harvey Dent emléke még mindig él a lakosokban, igazi legendává vált, Batman pedig eltűnt és az őt megszemélyesítő (vagy éppen fordítva) Bruce Wayne pedig önkéntes száműzetésbe vonult, megtört, végtelenül szomorú, csupán régi árnyéka önmagának. Aztán persze ahogy egy jó hőshöz illik, Batman vissza is tér, de már rég nem az aki volt. Nincs benne az a régi tűz, az a láng amely szenvedélyes igazságosztóvá tette, a küzdeni akarás és azt közeli hozzátartozói (Alfred) is látják, de Batman eltántoríthatatlan. Az első rész volt a kezdet, a második a bukás, a Sötét Lovag átvitt értelemben vett „halála”, az a befejező rész pedig, a Felemelkedés az újjászületés, a diadal akar lenni. Azonban, tudjuk a hősöknek legtöbbször el kell bukniuk ahhoz, hogy végül felemelkedjenek és kemény megpróbáltatások árán győzelmet arassanak. Nos, attól függetlenül hogy ez az előző részben megtörtént, itt Batman ismét elbukik, sokkal nagyobbat mint korábban, hiszen a végső harc, a végső diadal akkor a legnagyobb, legnagyszerűbb, ha a bukás is hasonló mértékű. A Felemelkedés pedig igazából maga a karakter diadalmenete, hőssé, legendává válása, ezt mutatja be a film, nagyon okosan. A bukás viszont Bane képében jelenik meg, aki nyugtázom, nagyon karakteres, remek főgonosz lett, igazi, mindene átgázoló gőzgép, de Jokert természetesen nem múlja felül. Viszont egy „de” után gyorsan meg kell jegyeznem, hogy még véletlenül sem szabadna a kettőt összehasonlítani, egyrészt teljesen más személyiségű, indíttatású a két karakter, Bane sokkal brutálisabb, maga a terrorista, konkrét céljai vannak, el akarja pusztítani egész Gothamet, és magát Batmant is (félreértés ne essék, Joker nem akart végezni a Sötét Lovaggal, ezt maga is bevallotta).

Bár a rossz emlékű Batman és Robin után eléggé nehéz volt elképzelni őt egy Nolan-féle denevér-moziban, de úgy gondolom, sikerült jól megragadni a figura lényegét, őt is kicsit más megvilágításban mutatták be, viszont korántsem képregényt megszégyenítő módon. És ezt még az sem tudja megrengetni bennem hogy a film végén kiderülnek róla bizonyos dolgok (nem akarom lelőni a fordulatokat), de lényegi funkcióját végülis nem veszti el, nem a szokásos egy dimenziós sablon gonosz, van motivációja, kis mélysége (bár azért korántsem akkora mint azt elvártam volna), persze azért nem olyan kidolgozott alak mint Joker. Bane célja bevégezni azt amit már sok különböző ember is meg szeretett volna tenni, és a filmet nézve azt hihetjük, végül sikerül is neki, a cselekmény során rengeteg olyan jelenet zajlik le a szemünk előtt, amely katarzist, heves érzelmeket, reakciókat válthat ki (pl. a stadionos robbantás, az alagút, az első összecsapás Bane és Batman között), és ebben leledzik a film tulajdonképpeni lényege. Megragadja a pillanati lelkiállapotunkat, és nem ereszti addig amíg vége nem lesz a mozinak. Egyszerűre lefordítva: szórakoztat! Úgy szórakoztat hogy közben különböző morális, elgondolkodtató témákat vet fel: sikerül e a főszereplőnek a tragikus bukás után összeszednie magát, kimászni a sötétségből, a fájdalomtól és szenvedéstől bűzlő veremből, ez a moziban higgyétek el, két módon, szó szerint és átvitt értelemben is megtörténik; valamint hogy sikerül-e egy emberként összefognia Gotham városának hogy egy seregként hadba induljon a korábban őket bekebelező gonosz ellen. Közben Nolan majdhogynem megteszi azt, ami sokáig kérdéses volt: megugorja a lécet és összehoz egy epikus, nagyszerű befejezést a trilógiának. Nos, erre majd visszatérek később, a lényeg a lényeg, sikerül új értelmezést adni magának Batman karakterének és új megvilágításba helyeznie A sötét lovagban felvetett kérdéseket, elemzéseket. Nem is igazán maga Batman karakterére térnek ki a filmben. Nem, ez a befejező epizód sokkal inkább szól Bruce Wayne-ről, mint Batmanről. A főhős a mozi elején ismét csak ott tart, nem találja a helyét, vívódik az önkéntes száműzetésében, remete életet él, mint valami megfáradt öregember, a lakhelye szinte egy szellemkastély letakart bútorokkal, régi képekkel, amik a – talán már számára is ködös, értelmetlen – múltat hivatottak jelképezni. Majd elkezd viszketni főhősünk tenyere, visszatér, de végül Batmanként, még jobban megtört, legyőzött roncsként kerül a feneketlen, sötét, szenvedésekkel, kilátástalansággal teli verembe, ahol kiderül, korábban akármennyire is vallotta, nem fél a haláltól, azért mégsem akar meghalni, akármennyire is érzi magát legyőzöttnek, végül kimászik (mint már mondtam, egyszerre két értelemben is) a veremből, „felemelkedik”, és hiába veszi fel újra a jelmezt, hiába vezeti Batmanként a város lakosainak seregét, a lyukból mindenképp úgy jutott ki, mint Bruce Wayne.

dark-knight-rises-bane-motion-poster.jpg


Persze a mozi akármennyire szól a bőregérről, természetesen nem szabad megfeledkezni a többi karakterről, elemről, színészről. Mondanom sem kell, Christian Bale nagyon jól alakítja a főszereplőt, de úgy vélem, ezúttal sokkal nagyobb feladat hárult rá, az első epizódban egy olyan karaktert kellett alakítania, aki keresi a helyét a világban, értelmet keres az életének, a második részben kissé háttérbeszorult az ő alakja, inkább magát a köpenyes igazságosztót, Batmant játszotta, itt azonban azt kellett bemutatnia ahogy az az ember, aki gyerekként elvesztette szüleit, majd vágyott a bosszúra, vívódott, iszonyatosan szenvedett, és ezt a fájdalmat semmi sem tudta enyhíteni, végül mégis sikerül rátalálnia önmagára, és annyi év után új életet kezdhet. Bár film negatívumai közé tartozik, hogy néhány karakter kicsit háttérbe szorul, de Nolan szerencsére nem követi el azt a hibát, amit a képregényfilm rajongók Pókember 3-effektusnak neveznek, vagyis a mű nem lesz borzalmasan túlzsúfolt, de az mindenképpen visszalépés hogy néhány lényeges szereplő nem kap elég teret. De viszont ha összességében nézzük, rájöhetünk hogy az összes fő-, vagy mellékszereplőnek van valami sajátos funkciója, amely előreviszi, meghatározza a cselekmény, így Hathaway Macskanője is eléri alapvető célját, nemcsak hogy segít Batmannek a harcban, de hozzájárul ahhoz hogy új életet kezdhessen, Bruce Wayne-ként, Joseph Gordon Levitt pedig csak egy sima sablon karakter érzetet kelt az elején, aki csak úgy van, hozzájárul a cselekményhez, de ezen kívül semmi más érdemleges szerepe nincs, azonban ő is megkapja a maga terét, és mind Levitt, mind pedig az ő általa alakított John Blake megkapja a maga szeletét a nagy tortából. De a Felemelkedésnek így is van némi dramaturgiai hibája, logikai bakik, amelyek igen szembetűnőek, és ha úgy összességében nem is rontják le az élményt, mindenképp okoznak egy olyan negatív felhangot, amely miatt az alkotás kevésbé lesz összetett. Néha nagyon látszik hogy bizony hiába a több mint két és fél óra, a film így sem elég nagy, nem olyan grandiózus mint kellett volna, és ilyenkor jön az a lényeges pont, az a lényeges megállapítás: a Felemelkedésnek nagyon, sőt, rettenetesen nagy, epikus mozinak kellene lennie… mégsem az. Nem az, mert ehhez kevés lenne több mint két és fél óra, kevés lenne három óra, négy óra, és így tovább. Egyszerűen a képzeletbeli elvárás, a képzeletbeli diagram olyan magas volt, hogy azt még a legjobb rendező sem tudta volna megugrani, maximum megközelíteni és ez utóbbi Nolan-nek is sikerült. Megközelítette A sötét lovag színvonalát, jól prezentálta a hattyúdalt, remekül vezényelte le a befejező részt, olyan übermega-produkciót mégsem tudott összehozni, amely a legméltóbb lenne egy ilyen trilógia lezárásának, de méltó az első és második epizódjához. Nolan a maga realista megközelítésében príma, majdhogynem remek munkát végzett, azonban egyet kell értenem azokkal akik azt mondják túl nagyot akart, és nem jött neki össze… nem, ez így még sem helyes: túl nagyot akart, és kis híján összejött neki, részben nem, de nagyobbrészt igen. Az első fél-1 óra bár kissé vontatott, mégis tökéletesen ágyaz meg a közelgő „lángoszlopnak”, és ez a láng fokozatosan csak emelkedik forrósodik, majd kicsit több mint korrekt mértékben befejezi, a maga, néhol fekete humoros megközelítésében, a maga negatívumaival együtt, mert például zavartak az olyan dolgok hogy a végső csata Batman és Bane között nem elég hosszú és tartalmas, a film tempója nem elég feszes és izgalmas, vannak üresjáratok, nem nagyon látjuk a civil emberek reakcióját, mikor Batman visszatér, vagy például a boldogulásukat az elszigetelt városban, Cottillard figurájával kapcsolatos fordulatok is elég értelmetlennek tűnnek így elsőre, és még sok apró probléma van.

Szóval, elérkeztünk a végéhez. Azt kérditek hogy egy nagyon epikus, nagyon grandiózus moziról van szó? A válaszom: majdnem, de mégsem. Méltó befejezést kapott a trilógia? A válaszom: igen. HATÁROZOTTAN igen. Miután vége lett a filmnek, nem szóltam egy szót sem, csendben felálltam és elkezdtem kifelé sétálni. Őszintén szólva fogalmam sem volt hogy mit gondoljak, hova tegyem ezt a filmet. Arra jutottam hogy még érnie kell egy kicsit az élménynek, még össze kell állnia, de az biztos hogy egy párszor majd még meg kell nézni, mert ez mindenképp egy olyan mozi, hogy elsőre nem tudod mit láttál, mi is ez az egész, de ha végiggondolod, előbb-utóbb eljut hozzád a mondanivalója, még ha nem is tetszik. Bevallom, az elején negatívan tekintettem a filmre, és még mindig azt gondolom, ez az a Batman film amely a legkevésbé hű a képregényekhez, viszont az a 165 perc mégis úgy repült el mintha csak a szemetet vittem volna ki. A szlogenek plakátok ugyan hirdették: a legendának vége nincs tovább. Ez persze részben igaz, hiszen mint tudjuk, a trilógiának már nem lesz folytatása, és ez nagyon is jól van így. Azonban a Felemelkedés (és persze a trilógia többi része) mégis egy olyan tragikus hős története, aki a rengeteg szenvedés, harc, és fájdalom ellenére végül talpra állt, beleadta minden erejét a küzdelemre, végigvitte a maga diadalmenetét, megvívta a saját háborúját, és így kiléphetett a fényre, az az ember lehetett, akit már gyerekkora lenni akart, de bizonyos okok miatt sosem lehetett. A sötét lovagnak az volt a mondanivalója, hogy Batman az a hős, akit Gotham megérdemel, de nem az akire szüksége van. Nos, a Felemelkedésben ő maga az a hős, aki a város lakosainak élére áll, csatába vezeti őket, és ad nekik egy olyan jelképet, amely inspirációként szolgál nekik, saját magát, vagyis ő lesz az a „fehér lovag”, akire szüksége van az embereknek és akit megérdemel. És így, mivel diadalmat aratott, már nincs rá többé szükség, Bruce Wayne-ként élhet tovább. A legenda pedig hiába ért véget, bennünk, rajongókban úgyis tovább él.

90%

the_dark_knight_rises_poster_2_by_geoffglees-d37pjk6-e1295989107937.jpg

the_dark_knight_rises_bane_by_ryanluckoo-d389tjh.jpg

the_dark_knight_rises_by_shokxone_studios-d36zdkb.jpg

the_dark_knight_rises_poster.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.