Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Mese Középföldéről - Gyűrűk Ura Trilógia

2011.11.07

 

Gyűrűk Ura Trilógialotro_logo.jpg


The Lord Of The Rings Trilogy
 

(az alábbi stáblista az első, azaz a Gyűrűk Szövetsége stáblistája)
színes, magyarul beszélő, új-zélandi-amerikai fantasztikus kalandfilm, 178 perc, 2001, 12 éven felülieknek ajánlott! 

rendező: Peter Jackson
író: John Ronald Reuel Tolkien
forgatókönyvíró: Frances Walsh, Philippa Boyens, Peter Jackson, Stephen Sinclair
operatőr: Andrew Lesnie
díszlettervező: Dan Hennah
jelmeztervező: Ngila Dickson, Richard Taylor
zene: Howard Shore
producer: Barrie M. Osborne, Peter Jackson, Tim Sanders
executive producer: Mark Ordesky, Michael Lynne, Bob Weinstein, Harvey Weinstein, Saul Zaentz
látványtervező: Grant Major
vágó: John Gilbert
hang: Christopher Boyes, Hammond Peek, Gethin Creagh, Michael Semanick
vizuális effektek: Jim Rygiel, Mark Stetson, Randall William Cook, Alex Funke, Richard Taylor
make up: Richard Taylor, Peter Owen, Peter King

szereplő(k):
Elijah Wood (Zsákos Frodó)
Ian McKellen (Gandalf avagy Szürke Gandalf, később Fehér Gandalf)
Viggo Mortensen (Aragorn avagy Vándor)
Orlando Bloom (Legolas)
Sean Astin (Csavardi Samu avagy Samu)
John Rhys-Davies (Gimli)
Billy Boyd (Tuk Peregrin avagy Pippin)
Sean Bean (Boromir)
Christopher Lee (Szarumán avagy Fehér Szarumán)
Hugo Weaving (Elrond)
Dominic Monaghan (Borbak Trufiádok avagy Trufa)
Liv Tyler (Arwen avagy Esticsillag)
Ian Holm (Zsákos Bilbó avagy a Gyűrű megtalálója)
Cate Blanchett (Galadriel avagy Lórien, az Aranyerdő úrnője)
Craig Parker (Haldir)
Csókás Márton (Celeborn) 

 

the_lord_of_the_rings_the_fellowship_of_the_ring_6426d3da.jpg

Az első rész, a Gyűrű szövetsége borítója

 

 

 

A Gyűrűk Ura – mese a Hatalomról és a Gonosz megdöntéséről
 
                                                                       Egy Gyűrű mind felett, Egy Gyűrű kegyetlen,
                                                                                  Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen”
 
Milliók és milliók olvasták, nézték, izgulták végig Tolkien csodálatos meséjét a Hatalom Gyűrűjéről és az igazságért összefogó különféle-fajta lények harcáról. A történetnek ugyanis szinte mindenki számára van üzenete. Ezért több egyszerű meseregénynél. Az igazi mesék, mítoszok mind ilyenek. Nem egy történet, hanem egyetemes igazságok, ősi tudás szólal meg bennük, a Föld bármely táján keletkezzenek is. Tolkien nemcsak tudós irodalmár értője az angolszász - kelta mitológiának, de beavatottja is: ugyanaz a világ elevenedik meg a történetben, mint az északi mesék rejtelmes-misztikus világában, vagy éppen az Artúr-mondakör történeteiben, egy olyan kor, amikor még voltak varázslók, az ember együtt élt másféle, mára kihalt lényekkel és a szellemvilág is többé-kevésbé látható volt a számára. Az ilyen történetek jellemzője, hogy sokféle olvasatban, több szinten hordoznak olyan tanításokat, amelyek mindig aktuálisak maradnak.
Nincs könnyű helyzetben, aki a Gyűrűk Ura elemzésére vállalkozik, hiszen szimbólumok erdejébe lép be már a legelső lapon. Ezúttal a szereplők és a történet főbb fordulatainak mélylélektani és asztrológiai - asztrálmítoszi megközelítésére vállalkozunk. Jung óta tudjuk, hogy a mesék-mítoszok a tudatunk mélyén élő archetípusok, képek, alakok, szimbólumok megjelenései, a szereplők mi vagyunk, ők bennünk élnek és a történet is belül játszódik le, miközben sodródunk a világban, vagy éppen keressük önmagunkat. Azért állnak közel hozzánk, mert a mindnyájunkban ott lévő ősképeket és motívumokat látjuk viszont bennük.
Az asztrálmitológiai szemlélet (hazai úttörői Jankovics Marcell és Pap Gábor - ezúton is köszönet nekik) azt mondja, mindez nem más, mint kozmikus folyamatok leképződése a tudatban-tudattalanban. Ugyanaz a kozmikus rend jelenik meg a történetekben a Gilgamestől a magyar népmeséig, amely a bennünket megalkotó és körülvevő kozmoszban is jelen van. A lélektan archetípusai között ott vannak az asztrológia szimbolikus elemei, a planéták és az állatövi jegyek, a színhelyek és cselekmények pedig a zodiákus köre mentén, azok törvényszerűségei szerint szerveződnek. Bizonyos mesékben és mítoszokban az éves sorrendben követhető a cselekmény, másutt a precesszió szerint, a jegyek fordított sorrendjében, de a rendhagyó esetek sem ritkák. A Gyűrűk Ura magától értetődő következetességgel adja a mélylélektani és az összehasonlító mitológiai megközelítéseket, de a cselekmény asztrálmítoszi követése – legalábbis a jelen dolgozat szerzője számára – már nem mindig ilyen egyértelmű.
 
A mese szövedéke folyamatos utazás és harc – a világot közvetlenül fenyegető Gonosz ellen, akit csak a saját fészkében, az alvilág legmélyén lehet megsemmisíteni. A győzelmet csak a kiválasztott tudja kivívni: a legkisebb, leggyengébb, aki a legtisztább tud maradni, akinek a hatalomhoz a legkevesebb köze van. Ősi tanítás ez: a gonoszt csak az ártatlan győzheti le, a rosszat csak a születése helyén, az eredeténél lehet elpusztítani. A harcot nem az erő, hanem a szív nyeri meg.
A másik nagy tanítás a hatalom embert eltorzító erejéről, a hatalom csapdájáról szól: minden hatalmas azt hiszi, övé lehet a hatalom, pedig ő válik a Hatalom rabszolgájává. A hatalmat – ugyanúgy, ahogy például a békét sem - nem lehet birtokolni, csak szolgálni!
 

the-lord-of-the-rings-the-return-of-the-king-movie-poster-1.jpg

Gollam vagy Szmeagol

Az előidők
 
A mitikus előzményekre a megfilmesített változat csak nagy vonalakban utal, viszont a regény, részletes időrendi táblákkal és családfákkal együtt, részletesen leír mindent. A világ ősidejében békében élnek egymással emberek, tündék, féltündék (emberek és tündék közös ivadékai), törpök, entek (erdei fa-szellemek) és hobbitok, másként félszerzetek. Az emberek és hobbitok élete nem sokkal hosszabb, mint a mai emberé, de a többiek emberi szemmel szinte halhatatlannak tűnnek. A hobbitok gyermek-méretű teremtmények, kedélyük, életvitelük is gyermeki: játékosak, szeretnek enni-inni és nemigen érdekli őket, ami lakhelyükön, a Megyén kívül történik. Az emberek legfőbb erénye és legjobban tisztelt tulajdonsága a hősiesség. Valamennyi teremtmény rendkívül nagyra becsüli az ősök történeteit és végeérhetetlen regékben adják szájról-szájra őket. A későbbi zűrzavaros világ gonosz teremtményei, az orkok, lidércek, trollok, sárkányok még nem léteznek. Létezik viszont az Ős-gonosz, Szauron, aki ekkor még testi valójában akar széthúzást szítani és az egész világ fölötti hatalmat megragadni. A valá-k, Világőrök úgy rendelik, hogy külön földrészen lakjanak a halandók és a halhatatlanok. Egyetlen tilalmat szabnak a halandóknak: Nem szabad a halhatatlanok földjére lépniük. A tündék pedig kapnak egy lehetőséget: ha majd az idejük lejár, elhagyhatják ezt a világot és elhajózhatnak a Legtávolabbi Nyugatra. Az emberek királya harcra hívja ki Szauront, aki látszólag megadja magát, hogy fogságában megtévessze a királyt azzal, hogy ha partra szállnak a halhatatlanoknak fenntartott Középföldén, ők is elnyerik az öröklétet. Amikor ezt megteszik, a valá-k az Egyetlen segítségét kérik, aki a tengerbe veszejti Númenort, az emberek földjét. Szauron is elpusztul, de csak testi alakjában. Ez az első halála. De szellemként tovább él és a gyűlölet egyre fokozódik benne. Hadsereget állít fel áruló emberfiakból és vad, ocsmány teremtményeiből, lidércekből, trollokból, orkokból. Elendil király fia, Izildur szövetséget kovácsol ellene a Középföldén maradt túlélőkből és egy kegyetlen csatában másodjára is legyőzi Szauront. Az ember még dicső és erős. Bár varázserejű kardja darabokra törik a Gonosz testén, levágja ujjáról a hatalmát jelképező gyűrűt – nem is tudva, milyen szerencsétlenséget szabadít ezzel a világra. Röviden ez történt a világ első és második korszakában.
 
Minden mitológia tud a világot hajdanán benépesítő különös lényekről, amelyeket ma természetszellemeknek vagy az asztrális világok lakóinak tartanak . A halhatatlanság vágya is egyidős az emberrel. A keresztény teremtéstörténetben is a Paradicsom egyik fája az örök életet adta volna az első emberpárnak – ha megkaparintja a gyümölcsét. A Gyűrűk Urában az ősbűn ugyanez, illetve ami a keresztény gnosztikában ennek spirituális magyarázata: az emberek elhagyták az istenek által számukra kijelölt helyet, és ezért bűnhődniük kellett. A Csábító itt is hazug ígérettel tudja rávenni az embert a Tilalom megszegésére. A bukással a Gonosz is új erőt kap és innentől elválaszthatatlanul az ember nyomában jár. Nyugat felé esett az a föld, ahol az ember a boldogságát megtarthatta volna, és messze ezen túl, a legnyugatibb tájék az, ami túl van e világon, az örök éden, akár a Föld szinte minden mítoszában a túlvilág.
 
Az előzmények szövevényes rengetegében egy másik vezérfonal a Gyűrűk története.
A mágikus gyűrű, varázsgyűrű minden mítoszban az erő, tudás, hatalom, beavatottság szimbóluma, akár a kard, vagy a bot. Akarata van, illetve az őt létrehozó hatalom erejét sugározza magából. A gyűrű a végtelenség jelképe is, akár formai analógiája, az Uroborosz, a farkába harapó kígyó. A gyűrű kötelék, pecsét, hovatartozás, megkülönböztető jel. Itt a hatalom sötét oldalát jelenti, amelynek birtoklása mindenkit megront. A Hatalom Gyűrűje egyfajta „dimenziókapu” is: aki az ujjára húzza, láthatatlanná válik a fizikai világ számára, meglátják viszont a gonosz erők, és lecsaphatnak rá.
Időtlen időkkel ezelőtt kilenc gyűrűt kaptak az emberek királyai. A hatalom bűvöletében Szauron bábjai lettek, holtuk után pedig félelmetes lidércek, nazgúlok, akiket se ég, se föld nem fogadott be, szellemtestben, féktelen gyűlölettől vezérelve gyilkolnak mindenkit, aki elébük kerül. A törpök, a barlangok kincsásói hét gyűrűt kaptak, de ezek hollétéről senki sem tud. A tündék jussa három gyűrű volt, de rajtuk eleddig nem fogott a hatalma, igazságos uralkodóik őrzik őket, de rajtuk kívül senki sem tudja, hol vannak. Egyiküket később Gandalf, a mágus kapja meg. Szauron Mordor földjén veti meg a lábát. Erődöket épít, és seregeket gyűjt, hogy sötétbe borítsa a világot. A Végzet Hegyének mélyén, egy vulkán tüzében kovácsolja ki az Egy Gyűrűt, amelybe a teljes erejét belerejti. Úgy, ahogyan a mi meséink sárkányai is valami könnyen elrejthető tárgyban, ládikában, tojásban, vagy éppen egy darázsban tartják az erejüket – mondhatni a lelküket, ahogyan azt sok sámánhitű nép tudja. A gyűrűk számai maguk is mágikus számok. 1, 3, 7 és 9. (Vajon miért hiányzik az ötös? Talán mert a mágikus védelem, az ember és Kozmosz harmóniájának a jele lenne, és éppen ez az, ami hiányzik?) Vegyük észre azt is, hogy Mordor neve a mort=halál, murder=gyilkos szavait rejti!
 

the-lord-of-the-rings-the-two-towers-poster-3.jpg

A második rész, a Két torony borítója

A harmadkor és a történet közvetlen előzményei
 
Izildur viseli a Hatalom Gyűrűjét, amelynek ereje elindítja a romlást. Bár a tünde-király javaslatára el is viszik a Végzet Hegyéhez, hogy a keletkezése helyén semmisítsék meg, Izildur nem tud ellenállni a hatalom csábításának és megtartja a Gyűrűt. Ez nem csak saját magára, de népére nézve is végzetes hibának bizonyult. Izildur az archetipikus igazságos Király megtestesítője volt, de bukása óta nincs igazi uralkodó az emberek világában, mert aki az lehetne, száműzetésben vándorol. Még nem jött el az ő ideje, előbb még rangrejtve kell megküzdenie a sötétség erőivel, akár a népmesék legkisebb királyfiának. Közben a világot furcsa szerzetek járják. Mindenki retteg a Fekete Lovasoktól (ők a gyűrűlidércek) és gyanakodva nézegetik a hallgatag, de mindenre figyelő Kószákat. Valahonnan messze nyugatról két varázsló is érkezik, emberi formában, és úgyszintén keresnek valamit. Egyikük, „Fehér” Szarumán letelepedik Vasudvardban és megszerzi a bevehetetlen Orthanc-tornyot, míg a másik, a Szürke Gandalf járja a vidéket és különös figyelmével tünteti ki a hobbitok apró népét. Szauron szelleme nem hal meg, hanem két és fél ezer év alatt erőre kap, hogy ismét támadást indítson a világ ellen. Bár testi formát még kevésbé tud ölteni, egy félelmetes, mindent látó, tűzben égő szem alakját veszi fel. Aki meglátja, mem tud sokáig ellenállni neki, ő pedig olvas a gondolataikban. Ő is szövetségeseket gyűjt és keresi a gyűrűt, amely előbb egy barlang mélyén élő különös kis lénynél, Gollamnál volt, majd Bilbó, egy hobbit találta meg és mit sem sejtve őrizte magánál. Szauron kiküldi a Fekete Lovasokat, a hatalom szolgálatában lidérccé vált egykori királyokat a Gyűrű felkutatásra. A gyűrű végül Frodóhoz, az ifjú hobbithoz kerül, aki mindaddig vígan élte fajtája játékos, gyermeki életét, és még sejtelme sincs róla, milyen feladat vár rá. (A hobbitokhoz hasonlóan élnek a mi hitvilágunkban a manók és koboldok.) Gollam Mordor fogságába esik, és elárulja a Sötét Úrnak, hogy a Gyűrű a Megyében van.
A mese voltaképpeni cselekménye e pillanatban indul. A Vaskor legmélyén vagyunk. Ezt a világot elhagyták az istenek, az egyetlen transzcendens erő maga a Gonosz, aki sötétbe akarja a borítani a földet. Az egyedüli erő, amely szembeszállhat vele, a halandó lények bátorsága, amely a hajdanvolt dicső korok hőseinek emlékéből táplálkozik. A vallást – ha volt is – mára elfeledték. Sem templomról, sem imáról nem esik szó a történetben. Hőseink csak magukban bízhatnak. Él viszont a mítosz, az ősök tisztelete, és él a mágia, hiszen Gandalf küldetése épp az, hogy a Gonosz ellen küzdjön, de a másik oldalt is megannyi boszorkányos varázserő segíti. A harcot az embereknek kell megvívniuk. A varázsló mellett ők, és a néhány hobbit a voltaképpeni főszereplő, a törp és a tündék (bár a végveszélyben utóbbiak sereget is küldenek), a győzelem után csendben visszatérnek övéikhez.
 

masolat---the-lord-of-the-rings-the-return-of-the-king.jpg

Aragorn

A szereplők jelképisége
 
A Gyűrű Szövetsége erejét az adja, hogy a négy földi őselem szövetkezik a gonoszság legyőzésére. A tagok megjelenése, viselkedése, fegyverzete egyértelművé teszi, melyik hová tartozik. Legolas, a tünde légies, szőke figurája csak a Levegő őselemhez tartozhat. Gyors, értelmes, bátor, de sohasem mutat érzelmeket. Fegyvere is a leglégiesebb harci eszköz: az íj. Boromir és Aragorn, a két ember temperamentuma miatt a Tűz elemet testesíti meg. Fegyverük a kard - a tűzben nemesített acél. Gimli, a törp zömök, bumfordi megjelenése, konoksága a Föld-elemre utal. Fegyvere, a súlyos fejsze is ezt példázza. Frodó, a hobbit, a Víz képviselője, egész habitusa ilyen. Lágy, szinte lányos vonásai és jó szíve, együttérzése, amellyel ádáz ellenségeinek is képes megbocsátani, nyilvánvalóan jelzik hovatartozását. Voltaképp fegyvertelen, kardocskája, Fullánk játékszer az orkok pallosaihoz képest. Ő testileg a leggyengébb is a csapatban. Nyilvánvalóan nem erejével, hanem elszántságával, áldozatvállalásával, alkalmazkodó képességével harcol.
Három társában a „balga szolga” mesefigurái jelennek meg: Trufa és Pippin mindig csak bajt kavar, amíg a megpróbáltatások férfit nem faragnak belőlük, Samu viszont az a segítő, aki a főhős számára az anyagi világ biztonságát, az ételt és a nyughelyet megteremti, mert ő maga erre aligha figyelne. Erejét gazdájához való rendkívüli hűsége adja. A csapat létszáma kilenc, szintén beszédes szám, a számmisztikában egyebek között az emberiség számának tartják. Akár konkrét asztrológiai jegyekhez is köthetnénk a Szövetség tagjait. Frodó a Rák szülötte lehet - annak ellenére, hogy a klasszikus asztrológiában a Rák a családszeretetéről ismerszik meg, neki pedig nincs családja – számára az egész hobbit- nép az a család, amelyért küzd. Boromir Kos, Aragorn Oroszlán, Gimli Bak, Legolas Vízöntő lehet, Samu tipikus Bika, Trufa és Pippin pedig mintha ketten együtt mintáznák az Ikreket.
Szürke Gandalf, a „titkos tűz szolgája”, a varázsló nem sorolható egyik földi elemhez sem. Rejtezik. Ezért szürkének, semlegesnek mutatja magát, mint minden igazi mágus. Cselekedetei viszont elárulják hovatartozását. Mindig ott bukkan fel, ahol szükség van rá. Később viszont valódi önmagaként, megtisztultan, fehérben látjuk megjelenni. Asztrológiai értelmezésben nem a mágusként megszokott Merkur, hanem az igazságért küzdő, jóságos Nyilas-Jupiter lehet.
Ha következetesen meg akarjuk találni valamennyi állatövi jegy képviselőjét, innen kicsit nehezebb lesz a dolgunk. Szarumán szikár alakja mintázhatja a Szűz jegyét, a Mérleg tulajdonságait valószínűleg a tündéknél leljük fel, mondjuk Elrond alakjában. Szméagol hol Skorpiónak tűnik vívódásai közben, hol a Gyűrű rabjaként a víz-elemhez idomult Halaknak.
Természetesen e hevenyészett megfeleltetés nem jelenti azt, hogy más értelmezésnek nincs helye, vagy hogy tüzetesebb vizsgálódással a többi szereplőt ne tudnánk behatárolni. Itt csak arra utalunk, hogy a regény figurái a földi lét teljességét idézik meg.
Az ellenséges figurák a lélektani árnyék-személyiségünk arculatait, az alvilág rémeit testesítik meg.
Szauron az archetipikus Sötét Úr, az Ősgonosz (saurus = sárkány). A metafizikai Rossz: nem személy, hanem testetlen erő - a nemlét. Hatalommal kecsegtet, ám pusztulást hoz. Jelképe, megnyilvánulási formája a tüzes szem, amely mindent meglát és mindent hatalma alá tud vonni. Nem csak az istenszem van mindig nyitva (Kabbala), az ördög sem alszik. Ahol ő nyer hatalmat, ott a tűz, vér és vas borít el mindent. Ezek a Mars jelképei. A tűzzel való kapcsolatát a Végzet Hegyének fekete füstöt okádó vulkánja is jelzi. Ez a tűz adja az erejét, sötétíti el a világot, ezt kovácsolta a Gyűrűbe, ezért nem lehet megölni, amíg a Gyűrű létezik. Ám értelmezhetjük másként is Szauron alakját. A Szem képi megjelenítése a filmben ugyanúgy „hozza” a vulva - mint mindent elnyelő mélység - asszociációját, mint a hegykatlan mélyében fortyogó láva képzetét. Az asztrológiában ez a vulva, ha mindenáron evilágbeli analógiáját keressük a Szűz zodiákusjegy negatív, élet-ellenes aspektusa lehet. Mint pár évtizede tudjuk, a Szűz csillagképben valóban van egy extragalaxis, egy „fekete lyuk”, amely fizikai szinten is így működik. De ez már nem „evilági” erő kozmológiai értelmezésben sem.
„Fehér” Szarumán. Eredetileg ő is a fehér oldal varázslója, de behódol a Sötétség Urának, - látszólag logikus alapon: mindig az erőset kell szolgálni, mert a gyengének nincs esélye: „Fehér” mivolta ezért az érzelemmentes racionalitás csapdája. Ez a Merkur sajátossága – sajnos nem ritka mai jelenség.
A Fekete Lovasok, gyűrűlidércek (nazgúlok) egykori emberek: sötét, arctalan, ősidők óta „élő” árnyak, a sötét hatalom tette élőhalott zombivá őket. A Szaturnusz uralma alatt állnak.
Az orkok: az ember szolgálatára alkotott (vagy átalakított) mesterséges lény archetípusai, akár a híres Gólem, Lőw rabbi agyagembere. A Föld-erő negatív oldalát képviselik. Eredetileg tündék voltak, de tünde voltukból semmi sem maradt. Az ilyen lények mindig veszedelmesek. Még ha jó célra alkotják is őket, bármikor elszabadulva a féktelen pusztítás démonaivá válhatnak, hát még ha eleve arra is vannak teremtve! A végtelen hadrendben felsorakozott ork-sereg egyaránt felkeltheti a Harmadik Birodalom seregszemléinek, vagy akár a Vörös tér ünnepi felvonulásainak emlékét. Ne feledjük, Tolkien 1934-ben kezdte írni a könyvet! De látnoki tehetsége is kiviláglik. A föld mélyében, óriási tüzekben formált ármádiák nem csak a robotok világát, hanem a klónozott hadseregek rémét is előrevetítik. Ők a végletesen eltorzult, lealacsonyult élet, az arctalan gyűlölet megtestesülései.

the-lord-of-the-rings-the-return-of-the-king-11.jpg

Arwen

A trollok: a föld mélyének félig öntudatlan ősi természetszellemei. Rudolf Steiner szerint a mesék efféle óriásai valami ősi világból itt ragadt természetszellemek, akik világuk elvesztésével a váltak pusztítóvá.A görög mitológia titánjainak rokonai.
Balrog, az ősvilági szörny a barlangok mélyén: a Kos - Mars fékezhetetlen tűz- ereje, a tűz- szellem pusztító arca – valahol Szauron „rokona”.
Szméagol - Gollam: sem ember, sem lidérc, valami köztes állapotban vegetál, de senki se fogadja be. A gyűrű utáni vágyának áldozata, a vak ragaszkodás torzította el. Otthona sötét, vizes, mocsaras táj, barlangok mélye, eledele nyers hal: a tudattalan sötét oldala. Emberi lény volt valaha, azt példázva, mivé tehet az esztelen mohóság. Testvére ő a buddhista hitvilág „éhes szellemeinek”, akik a kielégíthetetlen vágyak fogságában szenvednek. Gollam is ott él valamennyiünk tudata mélyén. Épp ezért undorodunk tőle, mert sejtjük, ilyenné válhatunk – és válunk is olykor. A tudat torzulása a test torzulását vetíti előre. Gollamnak kettős énje van: Olykor Szméagol szól belőle, aki egykor mégiscsak ember volt, aki elfogadja, hogy Frodó szolgája és vezetője egy személyben, máskor Gollam, aki minden emberit elvesztett a sötét barlangok mélyén, ahol a Gyűrűt őrizte, és a „drágaszág” rabszolgája lett. Bármennyire is küzd Szméagol Gollammal, végül a démoni marad felül – ez okozza a vesztét, és akarata ellenére a Gyűrű pusztulását is.
A járkáló fák, az entek és a Fák Úrnőjének népe: a kelta mesevilág természetszellemei. Bár félelmetesek, segíthetik is az embert, de tőrbe csalva el is pusztíthatják, Shakespeare Macbeth-jében is találkozhatunk a vándorló erdő képével.
A Gyűrű, a történet voltaképpeni „főszereplője” a hatalom jelképe. Vele már részletesebben foglalkoztunk. A Gyűrűk Ura, az Egy Gyűrű azért kegyetlen, azért bilincs, (remek formai analógia: a gyűrű valóban bilincs is lehet), azért zár a sötétbe, mert csak az igazságos, önérdek nélküli, szolgáló hatalom ad szabadságot: viselőjének és az alája rendelteknek egyaránt.
Glamdring, az igazságos hatalom kardja: a törött kard. Mint minden „igazi” kardnak, ennek is személyisége van, akár Artúr kardjának, az Excaliburnak, vagy Attila fegyverének, Isten kardjának. A történet kezdetén darabokban hever: évezredek óta nem élhet erejével, mert nincs arra méltó birtokosa. Amint megjön a gazdája, össze lehet kovácsolni, és újra győzelemre viszi a népét.
Fullánk, Frodó kis kardja is „élőlény”, de inkább csak védelemére szolgál viselőjének, mint komoly küzdelemre.
Feltűnő a történetben a nőalakok kis száma. Ennek oka lehet Tolkien személyes élete és viszonya a női nemhez, sokkal valószínűbb azonban, hogy az a keret, amelyben a cselekmény játszódik, annyira a férfias erő, a harc maszkulin világa, hogy a nőknek itt nemigen jut hely, illetve a női szereplők is kénytelenek harcos amazonok lenni, csak pillanatokra engedhetik meg maguknak a szerelmes asszony szerepének vállalását. (Valljuk be, mai világunk sem adja még meg a nőiességnek a teljes kibontakozás lehetőségét.) Éowyn úrnő is inkább hősi halált halna férfiként, csakhogy Aragorn elismerését kivívja (ha szerelmét nem kaphatja meg). A veszély elmúltával ébrednek fel csak gyengéd érzelmei a hozzá illő férfi iránt. A tünde-nők inkább testetlen szellemlények, nem hús-vér asszonyok. Ám mégsem hiányzik teljesen a női pólus: a légies Legolas és az érzékeny Frodó megformálása (a filmben főleg) férfi voltuk ellenére nem nélkülözi a feminin vonásokat.)
A gyönyörű Arwen királylány sajátos szerepet tölt be: Bár tündének született, halandó szerelméért vállalja az emberi életet és az elmúlást. Ez még önmagában giccses melodráma is lehetne, de itt magasabb célt, a tünde-faj erényeinek továbbélését szolgálja az emberben, mivel az ő világuk – mint ezt a királylány is sejti – hamarosan lehanyatlik.
A regény zseniális fordítója, Göncz Árpád (igen, a későbbi köztársasági elnök!) meglátja, hogy a szereplők között az angolszász irodalom jeles (és szintén archetipikus mintákat hordozó) szereplői is feltűnnek. Ő Gandalf és Gollam alakjában Shakespeare Prosperóját és Caliban-ját ismeri fel, De gondolatain továbbmenve a varázslóban ott találjuk Merlin alakját, aki ugyanúgy egy tűnőfélben lévő világ egyik utolsó képviselője, Aragornban Arthur királyt érezhetjük, vagy Mordor nevéről a gonosz Mordred juthat eszünkbe. Valószínűleg azok, akik a kelta hagyományokat a jelen tanulmány szerzőjénél behatóbban ismerik, összecsengések hosszú sorát ismerik még fel.
Itt kell megemlítenünk azt az ihletett munkát is, amelyet a megfilmesítők végeztek. Túl a csodás tájakon, minden karakter és fordulat tökéletesen hordozza a könyv egyetemes szimbólumrendszerét és azt is meg tudták állni, hogy ne az érzelmes giccs, vagy a kommersz akció-kalandfilm felé vigyék el a történetet.
 
Középfölde térképének szimbolikája
 
Rendkívül érdekes a regény tájainak jelképisége. A Megye és Völgyzugoly, a tündék laka: a boldogság szigetei, valóságos édenkertek, amíg a Gonosz meg nem támadja őket. Ebből az idilli környezetből indulnak hőseink a pokol, Mordor felé. A kettő közötti tájakon meg kell járniuk az alvilág bugyrait. Átkelnek Mória bányáin, a Holtak Ösvényén, az alvilág határfolyóit idéző Anduinon és Holtlápon. Ezek a mélylélektan szerint saját tudattalanunk ismeretlen, önmagunk elől is eltagadott sötét régiói. Mordor sziklafalai előtt a csataterek a tisztítótűz helyei. A pokolba – amelynek közepe az alvilág vulkáni tüze – csak a két hobbit jut el, miután a Banyapók gyilkos barlangján átjutottak. Itt Frodó átéli a halált (vagy a halálközeli állapotokat) is. Nem először, hiszen a Széltetőn történt sebesülésénél már egyszer majdnem átment a túlvilágra. Ám amikor a Gonosz és a pokol megsemmisül, az egész világ képe megváltozik. A Király visszatér, kezdetét veszi egy igazságos, de emberi világ. Ebben pedig már nincs helye a csodáknak. A pokollal együtt az éden is megszűnik – mert így működnek a Föld polaritásai. Ezért találnak hobbitjaink egy annyira megváltozott világot otthon.
A dualitások a regény világában másutt is megjelennek: nyilvánvalóan a két varázsló alakjában, a második rész két tornyában, Orthancban és a Barad Dúrban, a Sötét Toronyban, de a harmadik részben kiderül, hogy eredetileg a Sötét Torony párja Rohan Fehér tornya volt, de akkor az embert szolgálta mindkettő.
 

 

the-lord-of-the-rings-the-return-of-the-king-movie-poster.jpg

Az utolsó rész, A király visszatér borítója

 

 

A mese kronológiája és cselekménye
 
A Nagy Kaland voltaképpen nem túl hosszú a végtelen előzmények sorához képest. Alig egy év alatt hőseink legyűrik a Gonoszt. A történet a középföldi 3018. év áprilisában kezdődik (a Kos jegyében, természetesen), Szauron pedig egy évre rá, március végén bukik el – a Kos kezdetén, jelezve, hogy új korszak kezdődött. A gyűrűháború a megyében a kiskirályok és zsiványok elűzésével 3019 novemberében ér véget, a Nyilas jegyében, jelezve, hogy egy igazságos korszak kezdődik. A harmadkor 2021 októberében, a Mérlegben végződik, minden feszültség végleges kiegyenlítődésével, amikor a Gyűrű őrzői hajóra szállnak és végleg a nyugati birodalomba távoznak.
Misztikus síkon azonban másféle asztrál-kronológia szerint is értelmezhető a mese. Eszerint a történet a Rák zodiákusjegy közegében indul. Ez az otthon, a békesség, a családi harmónia ideje – akár sok népmese induló szituációja. Ha egy bő kört futunk a zodiákus mentén, a kalandok során keresztül majd a Kos jegyében látjuk a végső csatát és az Oroszlánban lép trónra az igazságos király. Ezzel a Rend helyreáll. Azok a hőseink, akiknek már nem lesz szerepük a továbbiakban, a rákövetkező Halakban hajózhatnak át más dimenzióba. Valószínű persze, hogy nem tudnánk valamennyi helyszínt ilyen módon beazonosítani, mert a kalandok sora olyan bőségben követi egymást, hogy asztrálmítoszi keretekben való értelmezésük meghaladná e tanulmány lehetőségeit, sőt a jegyek sorrendisége sem lenne mindig következetes – de hát nem is asztrológiai tanmesét olvasunk! A több szálon és több tájon futó cselekmény ezt még tovább nehezítené, így kénytelenek vagyunk a főbb fordulatokra szorítkozni.
Térjünk vissza most inkább a meséhez! Megjön Gandalf, itt a hírhozó (merkúri) szerepében: jelzi, hogy feléledt a Sötétség Ura. A harmónia felborult, a Gyűrűt – melynek erejét gazdája, Bilbó sem ismerte fel – menekíteni kell. Frodó, a Gyűrűhordozó útra kel. Csatlakozik hozzá szolgáján, Samun kívül – majdhogynem véletlenül – még két hobbit is, Pippin és Trufa. Olyanok ők, mint az ikrek, asztrológiai értelemben is: szeleburdiságukkal megannyi bajt indítanak el, mígnem egymástól a harcokban különválva férfivá érik mindkettő. A biztonságot adó megye határának átlépése után már csak veszélyek és nélkülözések sora jön. Frodót a lidércek megsebesítik. Visszatér a köztes létből, de sebe soha nem gyógyul be – a történet végén tudjuk meg, a seb mágikus megjelölés volt, hogy ezután már nem az övéihez tartozik. Közben a két mágus párharcában Szarumán színt vall: átállt a gonoszhoz. Fontos tanítás, ami a Palantirrral, a látókővel történik. Aki belenéz, nemcsak ő lát, de őt is látják. És ha a másik az erősebb, könnyen a befolyása alá kerül. Így járt Szarumán is. Gonosz ura révén most még ő tűnik erősebbnek. Fogságba is veti Gandalfot, aki varázslattal tud csak megszökni. Szarumánt Szauron újabb ork-seregek hadba állítására használja fel. A békés tájat, az erdőt elpusztítja (ezzel kihívja maga ellen az erdő szellemeinek, a mozgó fáknak a haragját), a föld alatt tűzből és földből szörnyeket gyárt. Völgyzugoly, ahová időközben a hobbitok és az őket védelme alá vevő vándor, Aragorn megérkeznek a tündérek laka: a béke utolsó menedéke, a nosztalgikus Aranykor. Visszalépés a múltba. De a zavar, romlás előszele itt is érződik. Rájönnek, hogy a gyűrű puszta léte a végveszély fenyegetése. A tünde-király, Elrond tanácskozásra hívja Középfölde jóakaratú lakóinak képviselőit. Eldöntik, hogy a gyűrűt vissza kell vinni a Végzet Hegyének tüzéhez, ahol Szauron uralkodik, mert csak ott lehet megsemmisíteni. Egyedül Frodó, legkisebb, leggyengébb, a Gyűrű Hordozója vállalkozik a lehetetlennek tűnő küldetésre. Tanulságos mozzanat: Gandalf, a mágus nem meri vállalni a gyűrű viselését. Ismeri az erejét, és tudja, ha a gyűrű hatása alá kerülne, varázserejét szörnyű dolgokra fordítaná. A többiek Frodó mellé állnak és létrejön a Gyűrű Szövetsége: a négy földi őselem és a mágia képviselőiből. Elindulnak Mordor felé. Ám a Gyűrű máris érezteti erejét: a korlátlan hatalom csábítása sorra megkísérti nem csak az embereket, de mindenkit, akivel útközben kapcsolatba kerülnek. Az emberek, Aragorn és Boromir hatalmi viszálya is rossz előjel.
Hőseink először a hegyek magasában akarnak haladni, de a vihar és a varázslat ezt megakadályozza, így a mélység felé kell megkísérelni. A tanítás: nem a magasban, a szellemi síkon kell kezdeni, hanem a tudatunk mélységeinek bugyraiba kell leszállnunk, ha messzire akarunk jutni!
Moira tárnáiban valóban meg is támadják utasainkat az alvilági szörnyek. Gandalf a mélybe zuhan. Az ősvilági tüzes szörny - Kos archetípus, a film félreérthetetlenül mutatja - ekkor még erősebb. Csalódottak lehetünk, hogy csak ennyit ért a varázsereje. De a mágusnak is megvan a saját útja, fejlődése, jóllehet próbái is sokkal keményebbek, mint amit halandó ember elviselne. Gandalfnak feneketlen mélységekben kell megküzdenie a balroggal, és mire legyőzi, minden szürkeség kiég belőle. Megéli a legnagyobb misztikus beavatást: visszatérni a halálból. Ám egyelőre mindenki halottnak hiszi. A megfogyatkozott csapat kijut a mélységből, de a szövetség az emberek széthúzása miatt hamarosan szétesik. Galadrielnél, a Fák úrnőjénél hőseinknek - csakúgy, mint a tündérkirálynőnek - szembesülni kell a hatalom csábításával. A víztükörben saját árnyék-személyiségüket, jövőjüket látják meg. És ez a jövő meglehetősen ijesztő. (Mellesleg az a jelenet, amikor az úrnő vizet önt a jövőt mutató medencébe, óhatatlanul a Tarot Csillag kártyáját idézi. Akár ez is lehetne egy későbbi elemzés iránya!)
Boromirt megszédíti a hatalom lehetősége, meg akarja kaparintani a gyűrűt – ezért pusztulnia kell. A csapat szétválik. Frodó és Samu Mordor felé indul. A többieknek más, az emberek védelme lesz a feladatuk. Előbb az orkok által elrabolt két hobbit, Pippin és Trufa nyomába erednek, később pedig a Gonosz ellen harcoló Rohan és Lovasvég csapatait erősítik. Frodó hű szolgájával egyedül marad a nagy feladatra. A két apró teremtmény egyedül száll a Gonosszal szembe. Átkelésük a folyón: átlépés más dimenzióba. A határ: a két ős-szobor (Ikrek?), az ember bukás előtti arca. Innen folyamatosan a pusztulás, az alvilág felé vezet az út, ahol egyetlen pillanatra sem lehetnek biztonságban. Az alvilág következő, és már nyilvánvaló határmezsgyéje a Holtláp, ahol a holtak a víz alá akarják lehúzni az élőket. Rémálmaink vissza-visszatérő képzete ez is.
 

the-lord-of-the-rings-the-return-of-the-king-08.jpg

Fehér Gandalf

 
A második rész, a Két Torony az „úton levés” és harcok története. Sötét tónusokkal festett tabló, amelynél csak a harmadik rész lehet még sötétebb. A történet egyik szála Frodóékat követi, akik a Fekete Torony és a Végzet Hegye felé keresik az utat. Azt, hogy lesz-e visszafelé is út, nem tudják és egyre kevésbe bíznak benne. A Gyűrű ereje gazdája felé közeledvén nőttön-nő és Frodónak egyre nehezebb önmagát megőrizni, hogy a küldetését teljesítse. Samu, az együgyűnek tűnő kis kertész, akinek kezdetben csak az evésen járt az esze, lassan felnő a feladatához, egyre nagyobb jellemről tesz tanúbizonyságot. Gollam, a jelentéktelennek tűnő csúszó-mászó lény, aki hol hízeleg, hol elárul, szinte főszereplővé lép elő, hiszen egyedül ő tudja az utat a Mordorba, a Végzet Hegyéhez. Jelenléte folyamatos veszélyforrás, bár egyre küzd benne az emberség utolsó szikrája a Gyűrű birtoklása iránti gyilkos és mohó vággyal. Frodó többször csak szánalomból nem öli meg.
A másik csapatnak sem könnyű a dolga. Csupa tűz, vér, halál a vidék, amerre járnak. Rohant és Lovasvéget nem elég, hogy az orkok seregei szorongatják, árulással is szembe kell nézniük. A gonosz varázsló megzavarja Theoden király agyát, és ő azokat űzi el, akik leginkább segítségére lehetnének. Szarumán seregszemlét tart felsorakoztatott hadai fölött Orthanc tornyából és meghirdeti az új világrendet: a totális háborút. (Áthallás a XX. századból?)
Az emberek a Helm-szurdokba szorulva készülnek az elkeseredett csatára. Kétfelől is támadják őket, a két toronyból, Mordorból és Orthancból. Súlyos veszteségeik vannak, az hiszik, Aragorn is elesett a farkaslovasok támadásában. Egy pillanatra felcsillan a szerelem: Éowyn úrnő elárulja vonzalmát Aragornnak, de az ő szíve foglalt és idejét is a harc köti le. Éowyn férfinak öltözve, és valóban egy hérosz erejével harcol tovább.
A legnagyobb szükség idején Gandalf visszatér: ragyogó fehérben, a kezéből sugárzó fénnyel gyógyít és űzi az ellenséget. „Egy mágus mindig akkor érkezik, amikor kell!” Aragorn is megjön. Kürtje szava új erőt önt a harcosokba. Segítséget hoz Éomer és a tündék is csapatokat küldenek. A kilátástalan csatát megnyerik, de a háború még tart. Az entek, a fák urai Szilszakáll vezetésével lerombolják Vasudvardot, az ork-gyárat. Szarumánt az áruló Kígyónyelvűvel együtt Orthancba zárják. Az immár fehér Gandalf – aki most vált igazán önmagává, most van ereje teljében – eltöri Szarumán varázsbotját, ezzel megfosztja hatalmától.
Közben Gollam ismét cselt vet: a hobbitokat a Banyapók barlangjába vezeti. Újabb archetipikus lény: a nőiség legsötétebb, legpusztítóbb tudattalan aspektusa. Behálóz, megmar, kiszívja az életerőt és elpusztít. (A pók önmaga is a tudattalan sötét oldalának egyik szimbóluma. A filmben a pók barlangjának bejárata is határozottan vulva-formájú, jelezvén, hogy a rendező jól érti a dolgát.) A szörny megmarja Frodót, aki immár másodszer tetszhalottá válik. Így kerül az orkok fogságába. Ideiglenesen Samu lesz a Gyűrű őrzője.
           
A harmadik részben a harc folytatódik. Mordor felől egyre nő a sötétség és eljön a Virradatlan Nap. Aragorn megmutatta magát a látókövön át Szauronnak, aki felismeri benne az eljövendő királyt, legnagyobb ellenfelét, kezében a karddal, amivel már egyszer legyőzték. Összevonja minden erejét ellene. A harcban meghal Theoden király, megsebesül Faramir és Éowyn – az ispotályban találnak majd egymásra - , Denethor helytartó megőrül és élve a halotti máglyára veti magát. Trufa, az egykor semmirekellő kópé viszont megöli a gyűrűlidércek vezérét! „A király keze gyógyító kéz” – tartja a mondás, és Aragorn valóban meggyógyítja a sebesülteket, majd ellovagol a Holtak Útjára, ahonnan halandó még vissza nem tért, hogy a holtak seregét hozza segítségül. Az emberek minden erejükkel Mordor kapuja elé vonulnak és elkeseredetten vagdalkoznak, hogy Szauron figyelmét eltereljék a gyűrűhordozóról, aki már az ellenség földjén jár, miután magához tért és Samu kiszabadította az orkok fogságából. Már csak a végső út van hátra, fel a Végzet hegyére. Erejük egyre fogy, a Gyűrű pedig egyre nehezebb. Végül a hegy gyomrába érnek. Frodó megáll a tűz torkánál, de rájön, hogy nem képes megtenni, amiért jött. „A Gyűrű az enyém”- kiáltja. Nem erősebb ő sem, mint Izildur volt annak idején. Ám Gollam, akarata ellenére megoldja a kérdést. Dulakodásban elveszi, leharapja a Gyűrűt Frodó ujjáról, majd féktelen örömében megtántorodva azzal együtt a vulkánba zuhan. - Lám, még az ellenség is a jó ügy hasznára válhat!
lotr-fellowshipoftheringfrodo.jpg
 
Zsákos Frodó, a Gyűrűhordozó
 
A Gyűrű pusztulásával vége Szauronnak, a Fekete Torony és az orkok erődjei összeomlanak, a szárnyas lidércek lezuhannak, az ork-ármádiát pedig felmorzsolják. Aragornt királlyá koronázzák, Faramir és Éowyn egybekel, teljes az öröm mindenfelé. Szarumán földönfutó koldusként nyugat felé vánszorog, de gyanítható, hogy lesz még vele dolguk hőseinknek. Ám Gandalf tudja, hogy valami múlhatatlanul megváltozott. A tündék, törpök, entek és varázslók ideje lejárt. El kell köszönniük, visszatérni saját hazájukba, majd végleg elhagyni az immár emberekre bízott Földet. Haza is térnek.
A történet vége ellaposodni látszik, ha csak a cselekményesség oldaláról nézzük. Ám épp itt van a jelképisége. A boldog, gyermekien gondtalan időket a veszély elmúltával másféle, köznapi problémákkal terhes korszak követi, akár a gyermekkort a felnőttség. A múltnak vége, a jelenbe értünk, a mitikus időtlenségből a történelmi időbe léptünk át. A héroszok kora lezárult, a dolgos hétköznapok jönnek. Az élet megy tovább.
A hobbitok, miután Völgyzugolyban még meglátogatták Bilbót, szintén hazatérnek a Megyébe, de már az sem a régi. (A megfilmesített változatban ez a rész kimaradt, hőseink ugyanabba az idilli környezetbe érkeznek vissza, amelyből elindultak. Ez a hollywoodi-ízű befejezés, sajnos a regény fontos mondandóit sikkasztja el.) A regényben, mire a hobbitok hazaérnek, az évszázados fákat kivágták, a békés otthonokat feldúlták, a szabad hobbit-nép most egy Kapzsi nevű kényúrnak robotol, aki szigorú szabályzatokat, tilalmakat, beszolgáltatási rendszert vezetett be és martalócokkal vette körül magát. (Újabb áthallás a jelenkor közelmúltjából?) Kapzsiban meglepve ismerik fel Szarumánt, aki így akarja hatalma roncsait menteni, egyben bosszút állni a hobbitokon. Frodó megkíméli az életét, de kioltja helyettük szolgája, Kígyónyelvű. (Ősi tanács: Sose fogadd el az áruló szolgálatait! Vagy ha mégis erre vetemedtél, öld meg mielőbb, mert előbb-utóbb úgyis ellened fordul!) A fellázított megye-lakók elűzik a gazembereket és árulókat, a rend visszatér. A Megyét újjáépítik, a három hobbit magas rangba kerül. Ám Frodó nem találja a helyét. Tudja, megmentette a Megyét, de nem magának. „Ha érték forog veszélyben, valakinek le kell mondani róla, elveszítenie, hogy mások megtarthassák” – mondja Samunak. Időközben ő is - csakúgy, mint három társa - felnőtté érett (akár a jungi individuáció - önmegvalósítás értelmében is). Beavatási története, utazása véget ért. De ennél több is történt. A sebei fájnak, jelzik, mennie kell, már nem tartozik az övéihez. Kiszemelte és megjelölte magának egy másik világ. Útnak indul még utoljára, hogy Szürkerévnél, a tenger partján találkozzon a Gyűrűk Őrzőivel. A megmaradt három gyűrű őrzői, Gandalf, Elrond és Galadriel, a két tünde-uralkodó, valamint a két hobbit, akit a Hatalom Gyűrűje megérintett, hajóra szállnak, hogy eltávozzanak a legtávolabbi nyugat szigetére. (Itt viszont dicsérnünk kell a filmeseket, a jelenet, ahogy a hajó eltűnik a fényben, pontosan idézi a klinikai halálból visszatérők mindent befogadó fény-élményét, bármennyire is giccsesnek tűnik.)
Ezzel megkezdődik a negyedkor, de a mesének vége szakad. És most itt élünk, talán egy sokadik korszakban őutánuk. Tolkien zsenije lejegyezte nekünk a régmúlt regéjét, hátha még jön olyan idő, amikor a Gonosz – a régi vagy új, külső vagy belső – újjáéled, és a mese hasznunkra válhat. A Föld ma az embereké. A tündék a mi szemünknek láthatatlanok, a törpök bizonyára mélyen a föld alatt kutatják a kincseket, és a fák sem járkálnak. De mi lett vajon a félszerzetekkel? - Ők talán bennünk élnek tovább, és megjelennek, amikor szembeszállunk a Rosszal, amikor elhisszük, hogy többre vagyunk képesek, mint azok, akik első látásra legyőzhetetlennek tűnnek. Nehéz időkben pedig jusson eszünkbe Gandalf örök érvényű tanácsa: ”Nem mi döntjük el, hogy meddig élünk, mi csak abban dönthetünk, hogyan bánjunk az idővel, amely megadatott!”
 
 
                                                                                                                      Kövesi Péter

 

 

mordor_gorgoroth_by_rodmendez-d2ytqt2.jpg

Mordor világa

eye-o-sauron-03.jpg

Szauron, a Szem

lotr.jpg

A Gyűrű

 

9120.jpg

 

the-lord-of-the-rings-trilogy-original.jpg