Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Fantasy horrorral fűszerezve - A Faun labirintusa

2011.11.23


masolat---el-laberinto-del-fauno-original.jpg

 

A Faun labirintusa

El laberinto del fauno

Pan's Labirynth

színes, feliratos, mexikói-spanyol-amerikai fantasztikus thriller, 112 perc, 2006  http://media.port.hu/page_elements/nmhh_akk/16_age_icon.png
pans_labyrinth-mercedes_und_ofelia.jpg
rendező: Guillermo Del Toro
forgatókönyvíró: Guillermo Del Toro
operatőr: Guillermo Navarro
jelmeztervező: Lala Huete
zene: Javier Navarrete
maszk: David Martí, Montse Ribé
látványtervező: Eugenio Caballero, Pilar Revuelta
vágó: Bernat Vilaplana
hang: Martín Hernández, Jaime Baksht, Miguel Ángel Polo
vizuális effektek: Edward Irastorza, Everett Burrell
make up: José Quetglás, Blanca Sánchez

szereplő(k): 
Ivana Baquero (Ofelia)
Ariadna Gil (Carmen)
Sergi Lopez (Vidal kapitány)
Doug Jones (Faun)
Maribel Verdú (Mercedes)
Álex Angulo (Dr. Ferreiro)

 

Spanyolország, 1944. A polgárháború véget ért, de a hegyekben még harcolnak a gerillák. Carmen (Ariadna Gil) kislányával, Oféliával (Ivana Baquero) új férjéhez, a hideg, kegyetlen és autoriter Vidal (Sergi López) kapitányhoz költözik, aki Franco seregében szolgál. Ofélia nem szenvedheti az új életét, így a ház mögött felfedezett rejtélyes labirintusba menekül. Pán - védelmezője és vezetője - egy mesebeli figura meggyőzi, hogy a kislány egy mágikus királyság rég elveszett hercegnője. Hogy az elveszett igazságot megtalálja, Oféliának három próbát kell kiállnia, olyanokat, melyekre senki nem készítette fel.

IMDb 8.3

PORT.hu 8.5

Rotten Tomatoes 95% | 90%

Kritikus Tömeg 4.29

Androméda SFP 100%

1280-3.jpg

A globalizáció felfokozott valóságkultuszában viaszként peregnek le rólunk a mítoszok. Szerencsére Guillermo del Toro a megfelelő időpontban sietett az illúzióvesztett felnőttek, és a fantasztikum hullámvasútjára szomjazó gyerekek segítségére. Bátran dobott kesztyűt nemcsak az örök hitetleneknek, hanem azoknak a filmes szakembereknek az arcába is, akik a legutóbbi időkben felszínesen kezelik a mesék toposzát. A spanyol direktor legújabb munkája megérte a körülötte csapott hűhót – beleértve a három Oscar-díjat is -, hiszen valljuk be, nem mindennap forr össze egyetlen alkotásban a klasszikus mese, a mértéktartóan látványos fantasy, a kőkemény horror, és a háborús akciófilm eszköztára úgy, hogy a néző végül őszintén meg is könnyezze a vásznat! A rendező azonban most megtörte az átkot, krétával rajzolt kaput a közönsége szívéhez, és bebocsáttatott.
Del Toro az Ördöggerinccel megkezdett ciklust lendíti tovább, tehát művészetének elemi élményforrásába markol ismét. A film történetét a spanyol polgárháború értékpusztító történelmi realitása foglalja hiteles keretbe. 1944-ben járunk, amikor is a Franco tábornok seregében szolgáló Vidal kapitánynak (Sergi López) és csapatainak még rajtaütésszerű partizánakciókkal kell számolniuk egy hegyvidéki kisfaluban. Ide érkezik meg Vidal újdonsült, ráadásul állapotos felesége, Carmen (Ariadna Gil) gyermekével, Oféliával (Ivana Baquero). A kislány rövidesen felfedezi, hogy a házuk mögötti ősi labirintusban egy misztikus alvilági univerzum terül el, s amelynek titokzatos ura, a Faun (Doug Jones) közli vele, hogy ő egy feledésbe merült királyság elszármazott hercegnője. Hogy visszatérhessen valódi otthonába, Oféliának három emberfeletti próbával kell bizonyítania rátermettségét, miközben édesanyjával át kell vészelniük, ahogy fejük felett elzúg a történelem vihara.
Del Toro ezúttal végletesen szakít az olyan egynemű makrokozmoszokkal, amelyekben a Penge 2. és a Pokolfajzat mozgalmas irtóhadjáratai lezajlottak. A Faun labirintusának egyik ütőereje, hogy ördögi arányérzékkel mossa egybe misztikum és háborús valóság kibékíthetetlenül ellentétes tartományait.

 

2006_pans_labyrinth_004.jpg


Mindemellett képnyelve is sajátos, ahogy azt megszokhattuk. Egyrészt kíméletlenül nehezedik az egyébként sem felhőtlen atmoszférára a borongós fényképezés – ezzel a valóság végérvényesen elidegenedik tőlünk. Minderre még egy lapáttal rátesznek a naturalizmusba áthajló akciójelenetek, a háború embertelen brutalitása. Sokszor azonban nem közvetlenül csapódik le a húsbamaróan nyers erőszak, hanem az összeráncolt homlokok, a kétségbeesett arckifejezések, a rémült sikolyok színészi megoldásaiban tükröződik. Másrészt az álomgyár trükkarzenálját megszégyenítő látvánnyal tárul elénk a mesék aranybevonatos fantasztikuma. Meg kell hagyni azonban, hogy nem olyan túlzó a formavilág, mint a hollywoodi trash (Penge 2, Pokolfajzat) darabjaiban, az alkotók inkább a maszkokkal bűvészkednek, amiért egyébként, nem is érdemtelenül, aranyszobrot is zsebre vágtak. És nem lóg az orrunk: a kecsesen repkedő tündérektől a kocsonyás Faunon keresztül a szemgolyóit tenyerén hordozó szörnyetegig lélegzetelállítóan részletgazdag a lénypark. Rendezőnk maga is virtuóz szaktudásra tett szert maszkmesterként, ezért nem is hagyhatta, hogy a szörnyállomány megvalósítása lesüllyedjen a puszta érdekesség szintjére.
A szereplők közötti kontraszt mindvégig élvezetes marad. Ofélia – akit Ivana Baquero ellenállhatatlan gyermeki bájjal alakít – nem alkuszik meg a mostoha körülményekkel. Sorsának jobbra fordulásáért szinte mindent feláldoz - öccsét kivéve. Hitétől még az állatias kegyetlenségeiről hírhedt Vidal sem foszthatja meg. Sergi López nagyszerű választás a megszállottan gyilkoló katona szerepére, aki szinte már a gonosz archetípusává torzul a cselekmény előrehaladtával. A kapitányt lehet vicsorogva utálni: fiatal feleségével csak gyakorlatias céljai vannak, és apja viharvert zsebóráját, mint hiúságának egyfajta zálogát, mindennél többre becsüli. A figura egyúttal a fasiszta ideológia minden pólusában undorító végterméke, épp ezért túlságosan korlátolt ahhoz, hogy észrevegye az Ofélia tettei mögött megbújó emberi szubsztanciát. Hiszen mit ér a véreskezű nihilista teljességgel immanens élete Ofélia saját maga teremtette mítoszai és töretlen hite ellenében? Del Toro a sztori végére hagyja a végső igazságot: a háborúban a helyes gesztus a múltban kiküzdött emberi értékek védelme, akár életünk árán is. Ezt nemcsak Ofélia tudja, hanem Ferreri doktor (Álex Angulo különösen érzékletes játéka feledhetetlen építőeleme a filmnek) és Mercedes (Maribel Verdú pedig szemléletesen tárja elénk az egyszerű házvezetőnő példás jellemfejlődését) is, akik a rabigát elhajítva, maguk is a gerillacsapatokhoz verődnek.

 

 

panslabyrinth1.jpg


Régóta nem szerepelt a hazai filmszínházak repertoárján A Faun labirintusához hasonlatos darab. Didaktikája egyszerű, ahogy az a csoda is, amit mozijegyünk áráért kapunk a markunkba. Ám mindez a képeskönyvszerűen megtervezett látvánnyal, a vérbő horrorba csomagolt akciójelenetekkel együtt a 2006-os mezőny egyik szívmelengető filmunikumává teszi del Toro moziját.

 

pans-labyrinth-2006.jpg

 

pan__s_labyrinth_by_larhette0.jpg

 

el_laberinto_del_fauno-caratula.jpg

 

 

pans-labyrinth-black-gold.jpg

 

 A főcímdal:

1 Pan's labyrinth (El laberinto del fauno) Soundtrack samples - Javier Navarrete

Powered by mp3skull.com