Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Egy megható történet Fincher kezéből - Benjamin Button különös élete

2011.08.01

 Benjamin Button különös élete

The Curious Case Of Benjamin Button (2008)

 

curious-case-of-benjamin-button-the-curious-case-of-benjamin-button-7000764-1920-1080.jpg

 

színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 166 perc, 2008

rendező:
David Fincher
író: F. Scott Fitzgerald
forgatókönyvíró: Eric Roth, Robin Swicord
zeneszerző: Alexandre Desplat
operatőr: Claudio Miranda
díszlettervező: Victor J. Zolfo
jelmeztervező: Jacqueline West
producer: Ceán Chaffin, Kathleen Kennedy, Frank Marshall
maszk: Greg Cannom
látványtervező: Donald Graham Burt
vágó: Kirk Baxter, Angus Wall

szereplő(k):
Brad Pitt (Benjamin Button)
Cate Blanchett (Daisy)
Taraji P. Henson (Queenie)
Julia Ormond (Caroline)
Jason Flemyng (Thomas Button)
Elias Koteas (Gateau)
Tilda Swinton (Elizabeth Abbott)
Jacob Tolano (Martin Gateau)
Joeanna Sayler (Caroline Button)
Jared Harris (Mike)
Fiona Hale (Mrs. Hollister)

 

182812_1.jpg

Egy egészen különös film az életről.

Sokan azt írják, hogy a Forrest Gump utódja. Egyszer-kétszer ugrott be a Forrest Gump, de max. csak olyankor, amikor: Jé, az egy olyan fa, mint amilyen a Forrest Gumpban volt! Attól még, hogy életrajzi film, nem hasonlítható az FG-re, mivel nincsenek benne lépten-nyomon vicces beszólások, fordulatok. Egy dologban tényleg hasonlít: mind2ben az egyik pár látja meghalni párját a film végén, de ez sztem minden 3.filmben előfordul.
Egy teljesen más felépítésű film, mint egy átlagos, hiszen már az alaptörténet is meg van csavarva azzal, hogy a főhős visszafelé öregszik, de mégsem érzem ezt teljesen kihasználva. Végülis csak 1-2 embernek mondja el őszintén, hogy öregen született. Azokat a szituációkat hiányolom, amiben több embernek elmondja, hogy ő bizony pelenkásan fog meghalni. A filmből nem lehet megtudni, hogy Elizabeth Abbotnak elmondja-e élete titkát. Mike kapitánynak nem mondja el, de miért? Mitől félt?
Daisy nélkül a film valószínüleg nem állná meg a helyét, Blanchett alakítása majdnem egyenlő volt a tökéletessel, szerintem ő megérdemelte volna az Oscart. Én nem tartottam őt szép nőnek, mert pl. a Robin Hoodban nem volt jól öltöztetve, nem volt jól sminkelve, de itt nagyon jól volt sminkelve, igazán neki való szerep volt!
Benjamin, mint főhős, szimpatikus volt, nagyon sajnálni lehetett akkor, amikor egyre csak fiatalodott, de csak kívülről. Belülről már elkezdett felejteni, öregedni. Amikor visszatért Daisyhez, akkor mondja, hogy csak kívülről ilyen fiatal, akkor lehet talán utoljára legjobban sajnálni Pittet, mert valahogy tudni lehet, hogy utoljára van a képernyőn, és valóban, nem látjuk többé. Aztán amikor Daisy találkozik a kamasz Benjaminnal, ekkor vártam egy kis kirohanást Daisytől, hogy: Én vagyok az, Daisy, nemismersz, meg hasonló sírós dolgokat, de szerencsére nem kaptunk egy ilyet, mert vhogy másképp ment volna le előttünk Blanchett. Egy erős jellemű, határozott nőt ismerhettünk meg, és ez a kirohanás valószínüleg szétrobbantotta volna a Daisyről megteremtett illúziónkat. A végén, amikor Benjamin, mint csecsemő, ránéz élete szerelmére és meghal, jónak találtam, hogy nem tesz rá még egy lapáttal a film csöpögősségére, így is elég vizes lesz minden a végére, de jó volt, hogy Daisy nem kezdett Miért?!-ezni.
A film mondanivalója szerintem remek, kiváló. Az élet olyan, mint a klotyó. Rengeteg sz-r van benne és lucsok, de egy húzással le lehet vinni az egészet a nemtomhova. Vkit itt zavart, hogy sok benne az mellékszereplő, hogy pontos legyek: tízpercszereplő. Ha mindegyik tízpercszereplőre jutott volna húsz, akkor 164 helyett 190 percet kaptunk volna. Ráadásul ez egy életet feldolgozó film, és szerintem a te életedben se lesz, vagy nincs csak egy mellékszereplő.
És hogy visszatérjek a film mondanivalójára, az élet veszélyes játék, nem szabad elönteni alkohollal, cigarettával. Benjaminnak se tetszett, amikor Daisy rágyújt, s kérdezi: Dohányzol? Erre Daisy: Már nagy vagyok, már szabad. Gyakran ilyen mondattal dobjuk sarokba az egészségünket fiatalon. Vigyáznunk kell életünkre, szeretteinkre.

 

poster.jpg



A végén besírtam félig meddig, s talán akkor sajnáltam Daisyt és Benjamint, amikor Benjamin azt mondja, hogy apa kell neki nem játszópajtás, ezért elmegy. Az apasággal megválik és inkább beletörődik saját sorsába, miszerint neki el kell mennie, minthogy lányának ne legyen normális apja. Az önzetlenségre tanít akkor is, amikor Benjamin nem lesz mérges apjára, amiért nem nevelte fel, megértette apját, hiszen a film egyik legjobb tulajdonsága, hogy Benjamin tudja magáról, hogy félig meddig szörnyszülött, és nem arról szól, hogy keresi a megoldásokat arra, hogy hogy lehetne ezt vhogy visszaálítani, nem okol másokat, apját, anyját, hanem elfogadja önmagát, és a mi világunkban talán ez az egyik legritkább tulajdonság.

Fitzgerald rendkívüli történetet írt, a díszlet-, jelmez-, látványtervezők és a sminkesek kitűnő munkát végeztek, szerintem a film abszolút százas, aki erre 2-est meg 1-est ad, az várhat élete végéig jobb filmet ebben a műfajban, de nem nagyon kap, hacsak nem nézegeti állandóan a Forrest Gumpot, mert az talán üti. Megérdemelte a 3 Oscart, de talán még megkaphatta volna Cate Blanchett is a szobrocskát. Érdemes megnézni egyszer-egyszer, és utána végigondolni, hogy jól alakítjuk-e saját életünk útját.

100%!