Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

"A világ legvéresebb filmje!" - Hullajó

2012.06.24

 

Hullajó

Braindead

színes, magyarul beszélő, új-zélandi horror, 96 perc, 1992  (18)

rendező: Peter Jackson (a Gyűrűk Ura Trilógia rendezője)
író: Stephen Sinclair
forgatókönyvíró: Peter Jackson, Frances Walsh, Stephen Sinclair
zeneszerző: Peter Dasent
operatőr: Murray Milne
vágó: Jamie Selkirk

szereplő(k):
Timothy Balme (Lionel Cosgrove)
Diana Penalver (Paquita Maria Sanchez)
Elizabeth Moody (Vera Cosgrove, Lionel anyja)
Ian Watkin (Les nagybácsi)
Brenda Kendall (McTavish nővér)

IMDb 7,6

PORT.hu 8,8

Rotten Tomatoes 86% | 83%

Kritikus Tömeg 3,99

Androméda SFP 90%

Leírás:

Valami gonosz érkezett az új-zélandi kisvárosba. A nem túl elbűvölő patkánymajom névre hallgató lény harapása nem halálos, de végzetes. A gyanútlan vadász, aki megtalálta, azóta már jobb létre is szenderült, köszönhetően annak a gyógykezelésnek, amiben a helyiek részesítették. Lionel, aki régóta szenved édesanyja sanyargatásától még nem sejti, hogy sorsa milyen szorosan összefonódik ezzel a szörnnyel, ami miatt hamarosan zombivá változik teljes környezete.

Elemzés:

Aki Peter Jackson nevével idáig csak a 21. században készült gigaprodukciói kapcsán találkozott, az nehezen hiszi el nekem, hogy az új-zélandi direktor a 90-es évek első felében minden idők legvéresebb és legbetegebb horror-komédiáját tette le az asztalra.
Tudvalevő, hogy Jackson a dédelgetett álmainak valóra váltása és még jóval az elismerő tiszteletbeli hobbit titulus kiérdemlése előtt a horror műfaj jelvényeit magukon hordozó filmek családjában élte ki az egy 1933-ban született óriásmajom által életre hívott filmes ambícióit. Hogy miért ez az óvatos megfogalmazás és hogy akkor miért nem halljuk soha Jackson nevét Carpenterével, Romeroéval, vagy Cronenbergével egy szövegkörnyezetben emlegetni? Azon egyszerű oknál fogva, hogy Jacksonnak sosem volt kenyere a rémisztgetés.
Mielőtt végképp ellentmondásba keverednék önmagammal, megpróbálok magyarázatot adni az iménti, kissé zavaros okfejtésre. Jackson (saját bevallása szerint) sosem tudott kellő komolysággal tekinteni a műfaj még valamikor a pattintott kőkorszakban lefektetett alapköveire. Az ő szemében egy levágott fej sokkal inkább magában rejti a humor kacsintgató lehetőségét, mint a borzongás torokszorító atmoszférájá-nak megteremtéséhez szükséges kellék szerepét. Igen morbid felfogás, de mindenesetre az 1992-es Hullajó pont ennek a sajátos szemléletnek a pazar szüleménye, vagy ha úgy tetszik torzszüleménye, melyben Jackson kreativitásban tobzódó elméjének hullámain bukdácsolnak egymás hegyén-hátán oszladozó nagymami-maradványok, a temető csendjét őrző, karokat tőből kiszaggató reverendás vitézek, részeg sírgyalázó pribékek és egyéb fejnélküli ösztönlények. Tudom, ez durván hangzik, de higgyétek el, ettől a filmtől senki nem fog rosszakat álmodni, legfeljebb kiokádja a vacsorája tetemes hányadát, a Hullajó ugyanis vérbeli trancsírfilm (Sokat mondó adat, hogy a film utolsó jeleneteinek felvétele során 300! liter művért használtak fel.).
A történet szerint a földkerekség legveszedelmesebb mutáns állatfaja (nem, ez most még véletlenül sem egy nagyra nőtt lover gorilla, sem egyéb biológiai zsenialitás), a szumátrai patkánymajom megharapja a kissé esetlen Lionel (Timothy Balme) szipirtyó nagyanyját, aki ettől hamarosan oszlásnak indul és agyatlan élőhalottá mutálódik. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nem ő lesz az egyetlen. A ficánkoló hullák egyre szaporodnak (a szó legklasszikusabb értelmében is) Lionel pincéjében, ráadásul feltűnik a színen egy távoli pénzéhes rokon (Ian Watkin), plusz egy frissen újított barátnő, Paquita (Diana Penalver) is a közelben sertepertél.
Azt hiszem már ennyiből is kitűnik, de a baljós csengésű singaia kiáltás után történtekből, na meg az alkotók egész filmre levetíthető túlzó hozzáállásából már teljesen világossá válik, ezt a filmet egyetlen percig sem szabad komolyan venni. Egyébként nem is lehet, ugyanis ezt a film néhol megmosolyogtató bábjai is ellehetetlenítik, itt ugyanis még nyoma sincs az új évezred szemkápráztató CGI kreálmányainak. A film bábok, protézisek, művégtagok és a jó öreg stop-motion technológia használatával készült és egyedül Jackson bizarr látásmódjának köszönhető, hogy a néhol egyértelműen leleplezhető csalások (Figyeljétek csak a csecsemőt – a neve Selwyn – amikor Lionel a játszótéri jelenetben hozzácsapja egy fémcsőnek! Lerí róla, hogy csak baby doll, csoda hogy nem kezd el sípolni.) nem csak hogy nem válnak zavaróvá, hanem valamiféle különös bájjal itatják át a képsorokat.
A film alapján egy pajkos humorú, nem kicsit perverz fantáziájú, felnőttekhez szóló mesélő alkotói képe körvonalazódik előttünk, akit nem köthetnek gúzsba a művészi értékeket minden áron hangosbeszélővel hirdető recenzőri ítéletek, mert ő csak szórakoztatni akar. Itt hiába is keresnénk a felszín alatt megbújó magvas gondolatokat, de ha valaki mégis megpróbálja, csak magával szúr ki, mert megfosztja magát egy arcpirítóan bűnös szórakozás élményétől.
Használati utasításként csak ennyit: ha a már említett singaia-s filmnyitó jelenetnél sipákolva kapod el a tekinteted a látottakról, akkor a Hullajó nem a te filmed. Viszont ha bírod a fekete humort és rendelkezel egy igazán erős gyomorral, akkor örülhetsz, mert még csak az elején jársz egy másfél órás hihetetlenül groteszk őrületnek, amiben minden bizonnyal kevesebb az olyan szereplő aki a hullámvasút végére érve egészben marad, mint aki nem.

90%

slozi elemzése a Kritikus Tömegről

 

199842.1020.a.jpg

 

A plakátra is oda van írva, hogy sokkoló film. Az alábbi képek is, tehát csak saját felelősségre!

 

vlcsnap-2012-06-24-21h46m19s15.png

 

vlcsnap-2012-06-24-21h47m00s172.png

A kedvencem :)

vlcsnap-2012-06-24-22h02m27s222.png

 vlcsnap-2012-06-24-22h29m45s224.png

vlcsnap-2012-06-24-21h47m50s169.png

 vlcsnap-2012-06-24-21h52m15s246.png

vlcsnap-2012-06-24-21h54m28s34.png

vlcsnap-2012-06-24-21h57m56s86.png