Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Alien - A nyolcadik utas: a Halál

2012.06.13

 

alien_1979_sigourney_weaver_movie_poster.png

A nyolcadik utas: a Halál

 

Alien

színes, magyarul beszélő, angol-amerikai sci-fi, 117 perc, 1979 http://media.port.hu/page_elements/nmhh_akk/18_age_icon.png

rendező: Ridley Scott
író: Dan O'Bannon, Ronald Shusett
forgatókönyvíró: Dan O'Bannon
operatőr: Derek Vanlint
jelmeztervező: John Mollo
zene: Jerry Goldsmith
producer: Gordon Carroll, David Giler, Walter Hill
látványtervező: Michael Seymour
vágó: Peter Weatherley, Terry Rawlings
vizuális effektek: H.R. Giger, Carlo Rambaldi, Brian Johnson, Nick Allder, Denys Ayling

szereplők:
Sigourney Weaver (Ripley hadnagy)
John Hurt (Kane)
Tom Skerritt (Dallas)
Veronica Cartwright (Lambert)
Harry Dean Stanton (Brett)
Ian Holm (Ash)
Yaphet Kotto (Parker)

Díjak és jelölések:
BAFTA-díj (1980) - Legjobb látványtervezés: Michael Seymour
Oscar-díj (1980) - Legjobb vizuális effektusok: Nick Allder, Denys Ayling, Brian Johnson, Carlo Rambaldi, H.R. Giger
BAFTA-díj (1980) - Legjobb jelmeztervezés jelölés: John Mollo
BAFTA-díj (1980) - Legjobb vágás jelölés: Terry Rawlings
BAFTA-díj (1980) - Legjobb filmzene jelölés: Jerry Goldsmith
BAFTA-díj (1980) - Legjobb női alakítás jelölés: Sigourney Weaver
BAFTA-díj (1980) - Legjobb férfi alakítás jelölés: John Hurt
Golden Globe-díj (1980) - Legjobb filmzene jelölés: Jerry Goldsmith

IMDb 8,5/10

PORT.hu 9,1/10

Kritikus Tömeg 4,28/5

Rotten Tomatoes 97% | 90%

 

derelict.jpg

 

Leírás:

A Nostromo űrhajó a hazatérés helyett a képernyőn villogó pont nyomába ered. Váratlan küldetésük egy kihalt bolygóra vezeti őket, ahol egy elhagyott űrhajót találnak, belsejében számtalan, tojás alakú kapszulával. Miközben óvatosan próbálják feltárni az űrsikló titkát, az egyik tojásból hirtelen kirobban egy lény és rátapad Kane (John Hurt) arcára, aki teljesen megbénul. Miután Kane visszanyeri az eszméletét és csatlakozik a többiekhez, megdöbbentő dolog történik. Kane testéből egy szörny kel ki, amely sorra végez az űrhajósokkal. Ripley (Sigourney Weaver) azonban nem törődik bele a halálba.

Elemzés:

Hét álmodó a hideg űr kietlen pusztaságában. Magány, kiszolgáltatottság. Az űr csendje. Beláthatatlan messzeségek, fényévek. Az űr. Ridley Scott forradalmian új filmje, az Alien Saga első epizódja mesterien teremti meg ezt a hangulatot. A Nostromo lassú, halk morajú búgása belevész a határtalan semmiségbe. Jerry Goldsmith nagyszerű zenéje persze ehhez rengeteget hozzáad. (főtéma) Ahogy már a főcím megjelenik, a zene és a lassú kép belevezet ebbe a kihalt világba, melyben senki sincs ébren, még a Nostromo is csak bóbiskol. A zene vérfagyasztó huhogása sejteti az idegent, aki hamarosan feni a fogát az emberekre. A hajó halotti csendjébe burkolódzva járjuk körbe az üres folyosókat, majd a több hónapos csendet megtöri a hibernációs szoba ajtajának kinyílása. Az ágyak fedőburkolata felnyílik és a hét álmodó felébred. Nem is tudják, hogy utoljára ébrednek fel.
Dallas, Kane, Lambert, Ash, Ripley, Brett, Parker és a macska, Jones. Anya, a hajó számítógépe és agya azért keltette fel őket, mert egy ismeretlen jelzést kapott, amiről nem tudják, hogy miféle, ezért a szabályoknak megfelelő módon a jeladó után kutatva leszállnak az akkor még felderítetlen bolygón. Legalábbis őszerintük felderítetlen. A bolygó ugyanis kietlen, hideg, csupán szikláknak ideális környezetű planéta. Mit sem sejtve leszállnak a sötét, vadregényes, poros csillagra és a jeladó felé indulnak, mely szerintük nem embertől származik. Azonban megdöbbentő dologra bukkannak. Az elhagyatott világ rejtekében egy hajót találnak. A hajó nem mindennapi, a felderítők számára ismeretlen anyagból készült (ezt a könyvből lehet megtudni), a formája is szokatlan – két szimmetrikus szarv állt ki az alapzatból; szemmel láthatóan bizonyosak voltak Dallasék, hogy az építményt idegen hozta létre. A hajó belsejébe érve meggyőződnek arról, hogy nem fémből, de nem is műanyagból készült, hanem a csonthoz hasonló ötvözetből, mely az emberi ismeretek határain túl van. Épp ezért a jeladó által leadott jelzéseket nem árnyékolta le a burkolat. Az egyetlen ember által ismert gép ez a jeladó. Vajon mi történhetett itt? Kik építették ezt az óriási monstrumot? Honnan ered, mióta fekszik itt szüntelen magányban, arra várva, hogy majd egy gyanútlan kutatócsoport felfedi titkát? Az emberben hirtelen a végtelenbe ugrik a kíváncsiságfaktor és mohón figyeli a film minden mozzanatát. A csoport a hajó mélyére bekukkant, talál olyan érdekfeszítő és számukra érthetetlen dolgokat, mint például Space Jockeyt, aki kitört mellkassal fekszik évek óta ott. Aztán Kane, a csapat legmerészebb tagja vállalkozik rá, hogy az ismeretlen mélységbe merüljön le, ahonnan elindul a Halál.

 

alien-1979-monster-close-up.jpg

 

H. R. Giger eszméletlen földönkívülijét azóta sem taszította le semmilyen idegen a trónról, mert ennyire kidolgozott példánnyal nem találkozhattunk. Félelmetesebb, mint bármely általunk elképzelt idegen, vagy más filmekből származó ufók. Bonyolult, testfelépítése, kifejlődése nem egy szakaszból áll. Giger alienje egy tojásban kezdi, ami fölé az óvatlan és önfejűen kíváncsi Kane feléhajol, így életre kelti a gazdatestet észlelő kézformájú parazitát, ami gyors ugrással arcában terem – mielőtt még a feleszmélt Kane öntudatra ébredne. Az idegen felkerül a hajóra, mivel Dallasék nem hagyják ott, mindennek kitéve. Ash, a fedélzeti kutatótiszt megvizsgálja az idegent és megállapítja, hogy Kane-nek az égvilágon nincs semmi baja. A baljóslatú világtól, melyen rengeteg titok lapul elzárva a világ elől, lóhalálában távoznak. Egy potyautassal, melynek neve Halál.

 

alien-chestburster.jpg

 

Ridley Scott azóta nem rendezett ilyen jót, talán már nem is fog, hacsak nem szállja meg valami különleges erő, amivel megint ilyen óriási hangulatot teremt. A Nostromo fedélzetén elszabadul az idegen és akkor a tehetetlenség, a tisztek közötti viszály, konfliktus felerősödik – történet, de inkább a könyv külön kitér ezekre. Az emberi természet olyan, hogy ha bajba kerül, mindig a saját érdekét, bőrét védi, a maga véleménye számít a saját szemében. Vita itt is van, azonban a legénység tagjai összetartóak és tudják, hogy csak együtt győzhetik le a vérszomjas gyilkost, aki éhesen bujkál a hátuk mögött, lesve a pillanatot, amikor lecsaphat rájuk. A könyv még részletesebben írja le az éles párbeszédeket.
Ash és Ripley. Nem egymásnak teremtődtek. Ash, a hidegvérű tiszt, aki mindig tudja a dolgát, Ripley pedig az, aki mindig a lehető legegyszerűbb okot talál arra, hogy hogyan menekülnének meg. Ripley is érti a munkáját, inkább társainak él és a józan észre támaszkodva próbál tanácsot osztani, ellentétben a kutatótiszttel, aki az emberiség ügyét hátraküldi, és maga elé helyezi a tudományos okokból a legjobb megoldást. Ezért engedi be a hajóra az idegent és ezért csodálja annyira azt. Dallas, a Nostromo kapitánya, aki saját félelmeivel is küzd, félti legénységét és akármit megtenne értük, de egy ilyen különleges helyzetben ő leblokkol. A könyvben sokszor láthatunk a fejébe, gondolkodásába. Amikor az ismeretlen hajóhoz érnek, nem tudja elhinni azt, amit lát. Realista, nem hisz a tündérmesékben. Keménykezű, ha kell, meg tudja regulázni a legénységét. Lambert, aki mindig a legegyszerűbb módot találja meg a megoldásnak, ami néha logikátlan és átgondolatlan. A leggyávább a csapatból. Kane, aki merész és önfejű. Hiába, ő hull el először, mert akkor is nem a józan eszére támaszkodik, hanem a naivságára. Ugyanakkor jó tanácsokat ad és jó irányító, ha átgondolja tervét. Parker, az egyik gépész, aki állandóan a részesedéséről beszél, kéri Dallast, hogy az igazságtalanságoknak vessen véget és őnekik is adja meg a teljes bért. Az idegen őt is megdöbbenti, ám ő bátran viselkedik az egész utazás során és mindig megcsinálja azt, amit a felettesei kérnek. A saját lábára tud állni, ha vitáról van szó. Brett, Parker gépésztársa, akitől nemigen hallhatunk többet, mint azt, hogy Aha. Persze amikor az idegen a fedélzetre kerül, a nyelve neki is megjön és talán ő lesz az, aki a legtöbb tanácsot adja, habár ezek a tanácsok nem éppen a legjobbak. És Jonesy, a macska, aki talán a legszerethetőbb állat a filmtörténelemben. Ő az, akit nem zavar az idegen jelenléte, aki mindent túlél, pedig őt lenne a legkönnyebben megölni.

 

alien_chestburster1280.jpg

Kane a kitörés pillanatában

alien-birth---pg.-14.jpg

 

 

Hét tökéletesen megalkotott személyiség az űrben, egymásra utalva védekezni próbál egy tökéletes gyilkológéppel szemben. A lehetetlenre vállalkoztak, magukat feláldozva próbálják megölni a vadidegent és ennek tetejében még a levegőjük és élelmük is fogytán van.
A nyolcadik utas: a Halál egy olyan korszakalkotó sci-fi horror, ami nem csak látványvilágában hordoz új elemeket, de érzésében, hangulatában is teljesen új mérföldkövet tett le a filmezés történetében. Vérfagyasztó sötét, nyirkos, olajos folyosók, gépészházak. Látványos nagyságú hajók, fények, árnyak és persze a tökéletesen megalkotott idegen.
Minap épp arról gondolkoztam, hogy lehetetlenség még egy ilyen tökéletes filmet készíteni, amelynek ilyen erős az atmoszférája, amit a por nem lep el soha, aminek még folytatásai is megérnek egy misét. Utánozhatatlan, még az Aliens sem döntötte le nálam a trónusáról. Ridley Scottnak ezt a stílusát, friss energiáját kéne beleöntenie a mai filmjeibe. Főleg a Prometheusba, ami pár napon belül itt lesz a mozikban, a vegyes kritikák meg csak zavarba hoznak minket és megbolygatnak: Most újra letett valamit az asztalra, vagy csak lehúz egy újabb bőrt az Alien Sagaból?
Mindenesetre, ha a Prometheus nem válik be, akkor sem kell pánikba esnünk, hisz van egy nagyszerű nyolcadik utasunk, akitől mindig tartani lehet, akárhányszor vesszük elő ezt a két óra tökéletességet.

100%

starwarsfilm.eoldal.hu

 

alien2848.jpg

Nagyobb méretért nyisd meg a képet.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.